Dániel András: A nyúlformájú kutya

Myreille

A kuflik laza könnyűsége után A nyúlformájú kutya végtelenül komoly, felkavaró és szívszorító. Kamaszok (és felnőttek) kezébe való könyv.

Dániel András: A nyúlformájú kutya

Dániel András: A nyúlformájú kutya/Tilos az Á könyvek

Most kihagyom az ódát Dániel Andrásról, már megírtam és ugyanúgy tartom. A nyúlformájú kutya egyik korábbi könyvhöz sem hasonlít mégis minden apró részletében dánielandrásos: érzékeny és okos.

A nyúlformájú kutyában az a bizonytalanság jelenik meg, amely a kamaszkortól oly sokszor elkísér mindenkit. A ki vagyok én kérdésre újra és újra akkor is keressük a választ, ha nincs olyan nagy szakadék bennünk, mint a nyúlformájú kutyában, aki nincs otthon a saját testében és nem találja a helyét a világban. A kutyáknak ő nyúl, a nyulaknak kutya.

“Attól függ, honnan nézzük. Tessék. Jobbról: nyúl, balról: nyúl, elölről: nyúl, hátulról: nyúl. Belülről nem vagyok az, de onnan sajnos csak én látom magamat. Ott teljesen kutya vagyok. Egy rendes kutya. Nem fajtiszta, semmi extra, egy átlagos eb. De ezt csak én tudom.”

Ám valahol mind elrajzolt figurák vagyunk, bolyongunk a könyvben (az életben). Próbáljuk megmutatni magunkat és megérteni a világot (a nagyobb rendszert), ami körülvesz minket.

A nyúlformájú kutya képeskönyv, de nem gyerekkönyv. A szöveg egyetlen felkavaró, belső monológ – képek nélkül is megállná a helyét -, ám a szöveg vizualizációja is zseniális. Lapról lapra több, mint egy olvasmány: utazás önmagunkba miközben érzékenyebbé válunk a világra is. Olvassátok, adjátok kamaszok kezébe, jót fog tenni mindenkinek!

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra