Don Winslow: Barbár állatok (részlet)

Myreille

A Barbár állatok a New York Times recenzora szerint a tavalyi év egyik legjobb könyve, Oliver Stone pedig elhatározta, hogy megfilmesíti.

Don Winslow 1953-ban született New Yorkban. Igazi életművész. Nairobiban tanult, aztán a szülővárosában lett moziigazgató, majd magándetektív. Amikor éppen nem nyomoz, akkor könyveket ír. Az első, igazi áttörést jelentő műve az 1997-es Bobby Z halála és élete, további sikerkönyvei pedig a Drogháború, a The Winter Of Frankie Machine és a Barbár állatok.

A tavalyi évben, a megjelenést követően, számos kritikus a kedvenc könyve közé sorolta a Barbár állatokat, és Oliver Stone bejelentette, hogy megfilmesíti. Azóta kiderült, hogy a szereplőgárdában ott van John Travolta, Uma Thurman, Benicio del Toro, Emile Hirsch, Salma Hayek és Blake Lively is. (A film premierjének a várható időpontja: 2012. szeptember 28.)

Mindemellett a brit Crime Writers’ Association a napokban nyilvánosságra hozta az idei Dagger-díjak jelöltjeit, és a Ian Fleming Steel Dagger-díjért többek közt Don Winslow is versenybe száll a Barbár állatok című regényével. A díjat minden évben annak a legjobb thrillernek ítélik oda, ami James Bond nyomdokain halad. (Eredményhirdetés: 2011. augusztus 22.)

Fülszöveg:
A jövő több mint rózsás a kaliforniai marihuánatermesztés két királyának, Chonnak és Bennek. Mindenük megvan, ami csak kellhet: csajok, fű, napfény. Ám egy napon kapnak egy videoüzenetet a Baja Kartelltől. A felvételen éppen hét drogkereskedőt fejeznek le. Az üzenet világos: vagy rajtunk keresztül értékesítitek a füveteket, vagy…

Ben és Chon igyekeznek ellenállni, de a kartell elrabolja O-t, gyönyörű és szexis csajukat, a váltságdíj pedig húszmillió dollár. Eközben a kartell feje, Elena Lauter véres akciókban számol le riválisaival, majd Ben és Chon olyan ajánlatot tesz neki, amit nem utasíthat vissza.

Emberek hullnak, akár a legyek, Ben és Chon pedig merész tervet agyal ki, amelynek eredményeként nemcsak O-t kapják vissza, hanem pénzüknél is lesznek. A terv tökéletes. A megvalósítás is annak indul, csakhogy…

Don Winslow: Barbár állatok
Agave Könyvek

(részlet)

1.

Baszd meg.

2.

Újabban ez Chon filozófiája.
Ophelia azt mondja, Chonnak nem filozófiája van, hanem falloszófiája.
– Ettől olyan vonzó – mondja O. – Ettől is.
Chon erre azt válaszolja, hogy muy faszkalap az az apa, aki a lányát egy olyan nőről nevezi el, aki képes volt vízbe fojtani magát. Apuci azt akarta volna, hogy a lánya is ezt tegye majd? Ez azért elég beteg.
Nem az apja volt, közli vele O, hanem az anyja. Chuck megpattant, amikor ő megszületett, így aztán Upak fogta magát, és „Opheliá”-nak nevezte el a csecsemőt. O anyja, Upak nem indián vagy valami ilyesmi, csak O hívja így.
– Betűszó – magyarázza.
U.P.A.K.
Az Univerzum Passzív–Agresszív Királynője
– Az anyád utált téged? – kérdezte tőle Chon.
– Nem utált – felelte O. – Azt utálta, hogy terhes volt velem, mert dagadt lett, ami Upak esetében két és fél kiló pluszt jelentett. Kitolt magából engem, aztán a kórházból hazafelé vett egy futópadot.
Jaja, mert Upak maga a tökéletes NG&SzF.
Narancsvidéki Gazdag & Szép Feleség.
Szőke haj, kék szem, faragott orr, az LMAPKL – Legjobb Mell, Amit Pénzért Kapni Lehet (mert aki arrafele lakik és igazi a melle, az minimum amis) –, így az a pár kiló nem maradhatott ott pont az ő csípőjén. Szóval Upak hazament a hárommillió dolláros kunyhójába Emerald Bay-ben, Opheliát beleszíjazta a kenguruba, aztán ráállt a futópadra.
Sétált vagy kétezer mérföldet és nem jutott sehova.
– Azért a szimbolizmus rendben van, nem? – kérdezte O, amikor végzett a történettel. Úgy gondolja, hogy akkortól eredeztethető a gépek meg masinák iránti szeretete. – Elég erőteljes burkolt hatás, mi? Mert ott vagyok én, az anyám hátán, hallom a gép ritmikus surrogását, meg a fények villódzását. Ugyan már.
Amikor O elég idős volt ahhoz, hogy megtudja: Ophelia Hamlet bipoláris kis macája volt borderline beütéssel, aki elment úszni, és soha nem jött vissza, nos, O ekkor döntött úgy, hogy a barátai ezentúl csak „O”-nak hívhatják. A barátai persze belementek, de azért nem kis rizikó, ha az ember lányát pont „O”-nak hívják, különösen akkor, ha arról híres, hogy az orgazmusaitól kitörik az ablaküveg. Egyszer az emeleten dugott ezzel a sráccal. És rázendített örömáriájára. A földszinten a dübörgő zene mellett hallották. A techno olyan volt, mint a légkalapács, de O öt oktávval és ötven decibellel túlvisította. A barátai nevettek. Nemegyszer voltak már olyan buliban, ahol O nemcsak elment, de előtte még összepakolt és a bőröndöt az ablakon kúrta ki. Szóval ismerték a dalát, hallották elégszer.
– Ezt élőben nyomod? – kérdezte a barátnője, Ashley. – Vagy magnóról?
O egyáltalán nem volt zavarban. Lejött a lépcsőn, lazán és boldogan, majd vállat vont. – Most mit mondjak? Szeretek elélvezni.
Szóval a barátai O-nak hívják, de a csajok „Többszörös O”-nak. Ennél rosszabb is lehetett volna. Mondjuk „Nagy O”, de még szerencse, hogy olyan apró. Nincs egyhatvan és csontos. Nem bulémiás, nem anorexiás, mint minden második nő Lagunában, csak éppen a metabolizmusa olyan, mint egy sugárhajtású repülő motorjának. Eszetlenül égeti az üzemanyagot. Ez a lány szeret enni, és ez a lány nem szeret hányni.
– Aprócska vagyok – mondja. – Mint egy törékeny tündér.
Aha. Ez mondjuk így nem igaz.
Mert ez az aprócska, törékeny tündér bal karja tele van tetoválással a nyakától a válláig: ezüstszínű delfinek táncolnak a vízben arany nimfákkal büdös nagy kék hullámok közt, miközben a víz alatt világoszöld hínárok rángatóznak körülöttük. Korábban szőke haja most szőke–kék, cinóber csíkokkal, és a jobb orrlyukában egy piercing van. Ami nagyjából annyit jelent…
Baszd meg, Upak.

3.

Gyönyörű nap Lagunában.
Itt minden nap gyönyörű, nem igaz?
Ezt gondolja Chon, amint a hétágra sütő napot nézi. Egyik nap a másik után, egyik nap a másik után, egyik nap a másik után…
Egyik…
Másik…
Sartre-on gondolkodik.
Ben kérója egy sziklakiszögellésen van Table Rock Beach fölött, és ennél szebbet nem nagyon lehet találni, ami a minimum, ha figyelembe vesszük, hogy Ben hány számjegyű összeget fizetett érte. Table Rock egy nagy lapos szikla, ami – az apálytól meg a dagálytól függően – nagyjából ötven méterre nyúlik be a tengerbe, és olyan, mint egy asztal. Nem véletlenül hívják Asztal Sziklának. Ezt Mensa-tagság nélkül is ki lehet találni.
A nappaliban ül, aminek a fala helyén három irányban padlótól a plafonig sötétített üveg áll, így a kilátás minden cseppjét szinte meg lehet inni – az óceánt, a sziklákat, Catalinát a horizonton –, de Chon szeme a laptop kijelzőjére tapad.
O bejön, ránéz és megkérdezi: – Pornót töltesz?
– Rá vagyok gyógyulva.
– Mindenki rá van gyógyulva az internetes pornóra – mondja O. Őt magát is beleértve, mert nagyon szereti. Begépeli a keresőbe, hogy „spricc”, aztán sorra nézi a klipeket, amikben csajok élveznek el hatalmas spriccelés közepette. – Olyan unalmas, amikor egy pasi pornófüggő. Nem tudnál valami másra rágyógyulni?
– Például?
– Nemtom – feleli O. – Mondjuk a heroinra. Az most annyira retro.
– A HIV retro?
– Azért ma már lehet tiszta tűket szerezni. – O csippantaná, ha drogos szeretője lenne. Ha már beleunt a sok dugásba, és nem akar foglalkozni vele, egyszerűen sarokba hajítja. És ez annyira tragikusan menő. Aztán bármikor előveheti a sarokból egészen addig, amíg végleg meg nem unja, mire jön egy drámai beavatkozás, aztán hétvégenként meglátogatja a rehabon, és amikor kieresztik, együtt mehetnek az anonim narkósok gyűléseire. Komolyak lesznek, spirituálisak, amíg O ezt is meg nem unja.
És akkor majd mást csinál.
Terepbiciklis lesz. Talán.
Szóval Chon elég vékony ahhoz, hogy narkós legyen, magas, szálkás, izmos: olyan, mintha egy robotbontóban szedték volna össze a darabjait. Minden sarka éles, hegyes. A barátnője, Ash mindig azt mondja, hogy az ember könnyen meg is vághatja magát, miközben Chonnal dug, és a hülye ribanca csak tudja.
– Írtam neked e-mailt – mondja O.
– Nem láttam.
Még mindig a kijelzőt nézi. Biztos nagyon állat a csaj, állat, állat, gondolja O.
Chon húsz másodperc múlva megkérdi: – Mit írtál?
– Hogy átmegyek.
– Ó.
O nem emlékszik, hogy Johnból mikor lett Chon, pedig jóformán óvoda óta ismerik egymást. Chonnak már akkor is falloszófiája volt. A tanárok utálták őt. Ú-ú-ú-ú-tálták. Két hónappal érettségi előtt hagyta ott a középiskolát. Nem arról van szó, hogy Chon hülye lenne, mert nem az, megvan a magához való esze. Egyszerűen arról van szó, hogy egy fasz. A falloszófiája miatt.
O odanyúl a spangliért az üveg dohányzóasztalon. – Nem zavar, ha rápöffenek?
– Csak óvatosan – figyelmezteti Chon.
– Igen?
Chon vállat von. – A te délutánod.
O fogja a Zippót és rágyújt. Közepes slukkot szív belőle, érzi, ahogy szétárad a tüdejében, a hasában, aztán megtölti a fejét. Chonny nem hazudott – baromi erős a hidro –, pont olyan, amilyet az ember elvár Ben & Chonnytól, akik a legjobb hidrót termesztik…
Az egész világon.
Ők termesztik a világ legjobb hidróját (azaz talaj nélkül, tápoldatban kultivált marihuánáját), pont.
O azonnal beáll, akár a disznó.
A hátán fekszik a kanapén, és hagyja, hadd mossa át a marihuána újra és újra. Befosáááááááás jó anyag, édes jó istenem, mindene azonnal lúdbőrös lesz. És kanos, de nagyon. Nem kicsit kanos, hanem nagyon. Lehúzza a cipzárat a nadrágján, becsúsztatja az ujját, és elkezdi verni a taktust.
Annyira tipikus Chon, gondolja O – bár nem igazán tud gondolkodni, mert a hidro annyira erős és a vaginája annyira lüktet –, hogy inkább ott ült és pixeles szexet néz a kijelzőn, mint hogy megrakjon egy valódi nőt, aki alig egy méterre fekszik tőle, és olyan gyorsan jár a keze, mint a motolla.
– Gyere, dugj meg – hallja magát O.
Chon olyan lassan kel fel a fotelból, mintha nehezére esne. Odaáll O fölé és pár másodpercig nézi. O szíve szerint megragadná, hogy magára húzza, de Chon olyan messze van, meg különben is, a keze el van foglalva. Aztán végre lehúzza a sliccét, mint egy istenkirály, mint valami nem evilági Ash-kefélő zenmester, és olyan kemény a farka, akár a gyémánt.
Lazán és visszafogottan kezd neki, mintha a farka egy biliárddákó lenne, és sorba tenné el a golyókat, de aztán hamarosan nekiáll dühből kefélni, bang bang bang, mintha fel akarná nyársalni. Szinte beledöngöli O kis vállát a kanapéba.
A háborút akarja kidugni magából, a csípője úgy jár, mintha ki akarná baszni a háború képeit a képzeletéből, hogy aztán a spermájával együtt szakadjanak ki belőle, de nem jön össze de nem jön össze bár O teszi a dolgát feszíti a hátát nyomja a csípőjét és úgy mozog mintha ki akarná dobni ezt a kemény gépet ami ki akarja vágni a fákat nedves és csúszós esőerdejében.
Aztán O…
Ó, ó, ó.
Ó, ó, ó, óóóóóóóóóó…
O!

4.

Amikor O felébred,
mondjuk,
akkor Chon az étkezőasztalnál ül, még mindig a laptopját bámulja, de közben egy darabjaira szétszedett és egy törülközőre kirakott fegyvert tisztít. Mert Ben kibaszottul kiakadna, ha Chon összeolajozná az asztalt vagy a szőnyeget. Ben kényes a dolgaira. Chon azt mondja, hogy olyan, mint egy nő, de Ben másként magyarázza. Ugyan meg tudná fizetni, ha valami tönkremenne, de nem szereti szórni a pénzt.
Ugyan Ben már hónapok óta nem volt otthon, Chon és O nagyon vigyáznak a dolgaira.
O reméli, hogy a fegyvertisztogatás nem jelenti azt, hogy Chon megint fel akar szállni a Rockendrollerre, ahogy ő szokta hívni. Kétszer ment már vissza azóta, hogy leszerelt a seregből, mindkétszer egy magán biztonsági cég alkalmazottjaként. Aztán hazajön, ahogy mondja, kiürült lélekkel, de teli bankszámlával.
Ami azért jó, mert pont ezért megy.
Az ember azt a képességét adja el, ami van neki.
Chon utólag letette az érettségit, belépett a haditengerészetbe, aztán beverekedte magát a SEAL-be. Innét hatvan mérföldre délre, Silver Strandben az óceánban kínozták. Télen a vízben kellett arccal lefele feküdnie, ahogy körülötte jeges hullámok csapkodtak. (A vízbefojtásos vallatási technika a kiképzés része volt, hétköznapi dolog, barátaim.) A vállára nehéz farönköket raktak, és homokdűnéken kellett futkorásznia, meg az óceánban. Olyan sokáig kellett a víz alatt úsznia, hogy azt hitte, a tüdeje konkrétan felrobban. A kiképzőtisztek mindent elképzelhető (és elképzelhetetlen) dolgot megcsináltattak vele, hogy feladja, hogy bedobja a törülközőt, csak éppen azt nem tudták, hogy Chon szereti a fájdalmat. Amikor végre rájöttek erre a tényre, már mindent megtanítottak neki, amit egy komolyan őrült, őrülten atlétikus férfi megtehet a H2O-ban.
Aztán jól elküldték Talibániába.
Afganisztánba.
Ahol…
Van ugye homok, van hó, vannak hegyek, óceán meg egy darab se.
Mert a talibánok nem szörfölnek.
Chon sem, utálja ezt a műmenő faszságot, mindig is szeretett az egyetlen nem buzi lenni Lagunában, aki nem szörföl, de azért viccesnek találta, hogy több százezer dollárt költöttek a kiképzésére, aztán elküldték egy olyan helyre, ahol éppen víz nincsen.
Nos, az ember ott háborúzik, ahol lehet.
Chon két fordulóra maradt, aztán lelépett. Visszajött Lagunába, hogy…
Hogy…
Nos…
Hogy kurvára semmit se csináljon.
Mert nem volt semmi, amit Chon csinálhatott volna. Legalábbis semmi, amihez kedve lett volna. Elmehetett volna életmentőnek, de nem volt kedve egész álló nap egy baromi magas székben ülve azt nézni, hogy a turisták hogyan növesztik a melanómájukat a beachen. Egy nyugdíjas haditengerészeti kapitány felvette a yachtboltjába, de Chon egyet sem tudott eladni, és még a hajókat is utálta, szóval ez nem jött össze. Így amikor megjelent egy férfi a küszöbén, hogy nincs-e kedve nekik dolgozni, Chon azonnal igent mondott.
És felült a Rockendrollerre.
Ocsmány, ocsmány egy időszak volt az a felkelés előtt időkben az állandó emberrablásokkal, lefejezésekkel, házilag barkácsolt robbanószerkezetekkel, amik farkakat téptek le és melleket szakítottak szét. Chonnak az volt a feladata, hogy a megbízókat megvédje ettől a sok szartól, és ugye a legjobb védekezés a támadás, így…
Történtek dolgok, maradjunk annyiban.
A szpíd, a fű és a Vicodin megfelelő kombinációjával egész jó kis videójáték volt – IrakBox –, és az ember szép mennyiségű pontot összegyűjthetett a siíta/szunnita/mezopotámiai egymással-kibaszósdiban, ha nem voltak sem fenntartásai, sem elvei.
O PSZH-val diagnosztizálta Chont.
Poszttraumás Stressz Zavar Hiánya. Chon azt állította, hogy nem voltak rémálmai, hallucinációi és nem volt bűntudata.
– Nem volt stresszes a meló – ismételte Chon. – És nem volt trauma.
– Biztos a fű miatt – jegyezte meg O.
A fű jó, értett egyet vele Chon.
A fű elvileg rossz az embernek, de egy rossz világban konkrétan jó, már ha az ember képes értékelni a megfordított morális polaritást. Chon a drogokat csak „az őrületre adott racionális válasznak” hívja, és az, hogy krónikusan használja a cuccot, az csak egy válasz a krónikus őrületre.
Chon abban hisz, hogy ezzel egyensúlyt teremt. Egy elbaszott világban az embernek elbaszottnak kell lenni, különben…
vége…
van…

5.

O felhúzza a farmerját, odamegy az asztalhoz, és lenéz a még mindig darabokban heverő fegyverre a törülközőn. Gyönyörű a fémdarabok mérnöki precizitása.
Ahogy arról már volt szó, O szereti az erőgépeket meg a masinákat.
Kivéve akkor, amikor Chon éppen egy ilyet pucol profi figyelemmel, bár közben valamit kurvára néz a laptop kijelzőjén.
O átkukkant a válla fölött, hogy mi olyan érdekes.
Arra számít, hogy valaki éppen leszop valakit és valakit éppen leszopnak, mert aki ad, annak kapnia is kell, legalábbis egy ilyen helyzetben.
Csak éppen nem erről van szó.
Mert O ezt a klipet látja a kijelzőn:
A kamera lassan végigpásztáz egy, a kinézete alapján, raktár belsejében a földre letett kilenc levágott fejen. Az arcokon – mindannyian férfiak, hajuk fekete és kócos – sokk látszik, szomorúság, gyász, sőt még belenyugvás is. Aztán a kamera a fal felé fordul, ahonnét a kilenc levágott fejhez tartozó test lóg, mintha a fejeket lerakták volna a földre munkába menet, mert nincs rá szükségük.
A klipnek nincs hangja, senki sem narrálja, csak a kamera berregésének halk zaját lehet hallani.
Valami oknál fogva a csend éppolyan brutális, mint a képek.
O keményen küzd, hogy ne hányja el magát.
Mint tudjuk, egy olyan lányról van szó, aki nem szeret hányni.
Amikor megint tud levegőt venni, lenéz a fegyverre, aztán a laptopra és megkérdi: – Visszamész Irakba?
Chon a fejét rázza.
Ez nem Irak, mondja neki.
Hanem San Diego.

6.

Most kapaszkodj.
Kész vagy?
Sisak a fejeden?
Kapaszkodol?
Ezt kapd ki.
Lefejezős pornó.
Mondok jobbat.
Meleg lefejezős pornó?!
O tudja, hogy Chon súlyosan nincs rendben – ténylegesen tudja, hogy Chon súlyosan nincs rendben –, de annyira azért mégsem, hogy erre élvezzen el. Arra, hogy pasiknak levágják a fejét, mint abban a tévésorozatban az angol királyról, aki minden nőt lefejeztet, akit megdug. (A tévésorozat erkölcsi tanulsága: ha tényleg zsírul leszopsz valakit, akkor azt hiszi rólad, hogy kurva vagy és szakít veled. Röviden: Szex = Halál.)
– Ezt meg ki küldte neked? – kérdi tőle O.
Vírus, senki sem küldte, fenn van a YouTube-on, mint a „Klip, Amit Látnod Kell”. Fenn van a MySpace-en, a Facebookon, meg a Hulun. Mindenki ezt nézi, ezt küldi el a barátainak, mert ezt mindenkinek látnia kell.
– Ki küldte ezt neked? – ismétli O.
– Barbár állatok – feleli Chon.

7.

Chon nem beszél valami sokat.
Akik nem ismerik őt, azt gondolják, azért nem beszél valami sokat, mert nincs szókincse.
Ennek éppen az ellenkezője az igaz – Chon azért használ olyan kevés szót, mert annyira szereti őket. Nagyra becsüli őket, ezért aztán meg akarja tartani magának mindet.
– Olyan, mint azok, akik szeretik a negyeddollárosokat – magyarázta egyszer O. – Azok, akik szeretik a negyeddollárosokat, utálják elkölteni őket. Így aztán mindig van egy rakás huszonötcentesük.
Oké, O akkor éppen alaposan be volt állítva.
De attól még igaza volt.
Chonnak a feje tele van szavakkal, csak éppen ritkán ereszti ki őket a száján.
Itt van például a „barbár állat”.
Többes számban „barbár állatok”.
Chonnak nagyon tetszik a szókapcsolat, mert ugyan „állat barbárok” nincsenek, csak „barbár állatok”.
Akkor lett belőle nagy ramazuri (micsoda kurvajó szó), amikor véletlenül belehallgatott egy beszélgetésbe Talibániában. Fundamentalistákról volt szó, akik savat öntöttek kislányok arcába, mert bűnös módon iskolába mertek menni.
Íme a jelenet, amire Chon emlékszik:

KÜLSŐ, A SEAL CSAPAT TÁBORA – NAPPAL
Egy csapatnyi SEAL a tűzharctól fáradtan az asztalon álló kávéfőző köré sereglik.

FELCSER
(undorodva és felháborodottan)
Hogyan képes ember ilyen vadállati dolgot művelni?

A SEAL CSAPAT PARANCSNOKA
Egyszerű: ezek barbár állatok

VÁGÁS:

8.

Chon leveszi, hogy mi ez a klip. Videóüzenet.
Amiben a Baja Kartell a következőket tudatja:
1. Nem adjátok el a hidrótokat a felhasználóknak.
2. Mi adjuk el a hidrótokat a felhasználóknak.
3. Vagy eladjátok nekünk nagyker áron a hidrótokat.
4. Vagy…
…nézzük csak meg ezt az érdekes videoklipet.
A vizuális médiának köszönhetően öt egykori drogkereskedőt látunk a Tijuana/San Diego városösszenövésből, akik fentebb ismertetett követeléseink ellenére ragaszkodtak ahhoz, hogy terméküket közvetlenül a felhasználónak értékesítsék, valamint négy egykor mexikói rendőrt Tijuanából, akik védelmet biztosítottak számukra. (Illetve nem, mint azt a mellékelt ábra mutatja).
Ezek itten kibaszott barmok voltak.
Nézzétek és okosodjatok.
Ne akarjátok, hogy élőben folytassuk.

9.

Chon ezt magyarázza el O-nak.
A Baja Kartell, aminek vállalati központja Tijuanában van, földön, vízen és levegőben kibaszott sok marcsit, kót, hernyót és metet hoz be az Egyesült Államok Amerikájába. Eleinte csak a csempészetet ellenőrizték, a kiskereskedelmi értékesítést meghagyták másoknak. Az utóbbi pár évben azonban nekiálltak vertikálisan integrálni a kereskedelem minden szegmensét a termesztéstől a szállításon keresztül a marketingig és a salesig.
A heroin és a kokain esetében relatíve könnyű dolguk volt, de valahogy el kellett intézniük a metamfetamin-kereskedelmet ellenőrzése alatt tartó amerikai motoros bandákat, akik ellene voltak az új rendszernek.
A motorosbandák gyorsan megunták, hogy egyre-másra temetéseket rendezzenek (látta valaki, mennyibe kerül a sör mostanában?), és végül beleegyeztek, hogy csatlakoznak a Baja Kartell sales csapatához, aminek az amerikai kórházak ambuláns orvosai örültek a legjobban mert a met gyártása olyan egységes lett, hogy mindenki tudhatta, milyen biokémiai szimptómákat lehet elvárni egy frissen behozott túladagolttól.
Ugyanakkor a három másik, fentebb említett drog eladása látványos hanyatlásnak indult. A methasználatra különösen kegyetlen darwinista faktor jellemző, miszerint a drogosok olyan gyorsan halnak meg vagy lesznek agyhalottak, hogy azt sem tudják, hol kellene megvenni az anyagot. És ugyan a heroin lassan, de biztosan megint megerősödni látszik, a Baja Kartellnek valamiből pótolnia kell a kiesett jövedelmét, hogy a részvényesek nem szomorodjanak el. Így aztán most az egész marihuánapiacot uralni akarja, és egy lendülettel kiiktatni a házi hidrótermesztőket DélKalban.
– Mint Ben & Chonny – mondja O.
Chon bólint.
A kartell csak akkor engedi megmaradni őket, ha csak és kizárólag nekik adják el a hidrójukat, és a nagy profitot majd ők fölözik le.
– Olyanok, mint a Walmart – mondja O.
(Említettük már, hogy O nem buta?)
Bizony, a kartell a Walmart, bólint Chon, és horizontálisan terjeszkedve bővítették a forgalmazott termékek palettáját, és most már nemcsak droggal kereskednek, hanem emberekkel is a munkaerő- és szexpiacon, és nemrégiben vetették meg lábukat az igencsak jövedelmező emberrablás-bizniszben is.
De ennek nincs jelentősége a beszélgetés vagy a videoklip szempontjából, ami grafikusan ábrázolja, hogy
Ben & Chonny vagy
Rábólintanak a megállapodásra
Vagy
Nem lesz mivel bólintaniuk.

Agave Könyvek>>

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra