Nem voltam egészen magamnál, amikor a gyerekeimnek esti mesére megígértem a Rókamókát. Beletörött a nyelvem, folyt a könnyünk, de szerettük.
Elég jó mostanság gyereknek lenni: az ötödik Dr. Seuss könyv jelent meg magyarul a Kolibri Klasszikusok sorozatban. Persze megint, mint már eddig is elképesztő és vicces, de a Rókamóka a legdurvább nyelvtörő, amivel valaha találkoztam. Szabó T. Anna úgy fordította magyarra Dr. Seuss szójátékait, hogy közben a könnyem folyt. Hol a viccek miatt, hol mert “Nyelvem zsibbadt, szikkadt, tikkadt.” A gyerekek pedig figyeltek, mint hal a szatyorban.
A Róka nyelvtörőkre tanítja Gloknit mellesleg pedig engem tesz próbára komplett idiótává. Pörögnek az r-rek, susognak az s-ek, csattognak a t-k. És amikor már azt hiszem, hogy rosszabb nem jöhet, megérkeznek a sünök.
“Egy sün, két sün,
pluszsün, plüss-sün,
sok sün, fess sün,
friss sün, kis szün…”
És hallom, hogy a férjem kacag a nappaliban, a gyerekek meg kérik, hiszen van még “Pussz, sün! Prüssz, sünk, plusz kis plüss-sün…kuss sün, pissz, sün! Fuss, sün, huss, sün! Hűs sün, tűz sün…”
Érzem, hogy már mindjárt vége a könyvnek, ám akkor a kokszok a koszbokszolnak.
Vége!
Túléltem!
Jó éjt!
“Ugye, anya, holnap is ezt meséled?”
