Érzelmi moziélmény: The Artist – A némafilmes

Myreille

A The Artist – A némafilmes valódi némafilm. Két színész sorsát mutatja be, hogy a pénz, a hírnév és a büszkeség miként befolyásolja szerelmi kapcsolatuk.

 

Amikor a filmesek különleges látvány- és hanghatásokkal próbálják moziba csalni a nézőket, vakmerő vállalkozásnak tűnik valódi, fekete-fehér némafilmet forgatni. The Artist – A némafilmes nem csak korban repít vissza a filmművészet hajnalához, hanem ugyanazt a hatást éri el, mint az első némafilmek: a kép nyelvén mesélnek el egy történetet – elég néhány jó képkocka és nincs szükség több oldalas narrációra -, az érzelmek pedig ott vannak a színészek arcán, szemében és mosolyában. A 100 perces filmben nagyjából 20 mondatot írnak ki a vászonra, mégis minden érthető, a cselekmény követhető és nem unalmas.

A film némiképpen időutazás: 1927-ben járunk, a némafilmek korszakában. George Valentin (Jean Dujardin) az egyik legnagyobb filmcsillag ekkortájt, kinek élete tökéletesnek látszik: imádja a munkáját, élvezi a felé irányuló rajongást, és beleszeret Peppy Millerbe, a feltörekvő és nem mellesleg gyönyörű színésznőbe (Bérénice Bejo), miután együtt dolgoztak egy filmen.

Amikor Zimmer, a stúdiófőnök (John Goodman) felhívja Valentin figyelmét arra, hogy a mozi jövője a hangosfilm lesz, Valentin egyáltalán nem foglalkozik a fenyegetéssel. Ám nem sokkal később valóban elterjed a hallható párbeszédekkel operáló film műfaja, ráadásul ez az új médium Peppy Millert emeli a legnagyobb sztárok közé. Valentin népszerűsége a némafilmmel együtt a feledés homályába vesz.

Peppy és George vonzódása egyértelmű, de a némafilmek leáldozása a férfit megviselik és nem tudja, hogyan tartson lépést a változó világgal. Peppy pedig szerelmes nő, aki, mint a legtöbb nő, meg akarja menteni a szeretett férfit…

The Artist – A némafilmes

The Artist – A némafilmes

The Artist – A némafilmes

The Artist – A némafilmes

The Artist – A némafilmes

Érdekességek:

• A forgatás ideje alatt Jean Dujardin elszigetelten élt egy 1930-as stílusú házban a Hollywood Hills-en.
• Bérénice Bejo filmbeli háza valójában Mary Pickford, az Oscar-díjas némafilmes díva háza volt, az ágy pedig, melyben Jean Dujardin felébred, szintén Pickfordé volt.
• A film 12 millió dolláros költségvetésből forgott 2010. október 4-e és 2010. november 19-e között. Az utómunkálatok ezután 2011. májusáig tartottak, hogy a kész filmet bemutathassák a 2011-es Cannes-i Filmfesztiválon.
• Jean Dujardin e filmért megkapta Cannes-ban a „Legjobb színész” díját 2011-ben.
„A némafilm egy olyan érzelmi moziélmény, amely valódi érzékelést kíván a közönség részéről: maga a tény, hogy nem kell szöveget befogadnunk, visszavisz bennünket egy olyan ősi útra, amely azon alapszik, hogy olyan érzelmeken keresztül dolgozzuk fel a látottakat, melyeket mi magunk hoztunk létre. Fantasztikus módja ez a filmkészítésnek.” – nyilatkozta a forgatókönyvíró-rendező Michel Hazanavicius.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra