Gyors meló

Myreille

gyorsmelo

A franciák a Leon, a profi óta mindig és újra megpróbálkoznak egy akciófilmmel, de most is csak egy sablonos, francia “halálos iramban” sikeredett.

Szeretem a francia öntudatot, általában szeretem, amit filmművészet címén művelnek, csak azt nem szeretem, amikor nagy elánnal meg akarják mutatni Hollywoodnak, hogy ők is legalább annyira tökösek, ha nem tökösebbek, mint az amerikaiak. Ennél a próbálkozásnál már csak a magyar akciófilmek a szánalmasabbak, de ez, egy másik történet.

Tulajdonképpen a Leon, a profi óta adok esélyt a francia akciófilmeknek, mert ha egyszer sikerült, akkor összejöhet még egyszer, én hiszek a valószínűségekben és a véletlenekben. A Gyors meló (Go Fast) csak azért nem kapja meg a “nagy rakás szar” jelzőt, mert néha egészen jó zenéket találtak a jelenetekhez, másrészt tisztelem a beletett munkát, még akkor is, ha a filmre fordított időt, energiát és pénzt egészen nemes célokra is fel lehetett volna használni.

A történet egészen egyszerű: beépített rendőr, nyomoz, drogot szállít és bosszút akar állni meggyilkolt barátjáért. Nem lenne ez rossz felütés, ha a feszültség fokozódásánál nem lenne mindig egyértelmű a következő jelenet.

Csak újszülöttnek fordulatos és izgalmas a Gyors meló.

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra