Kicsibácsi és Kicsinéni meg az Imikém visszatér

Myreille

Újabb történetek arról, hogy az élet egyszerű és szívfacsaróan boldogító, kicsit sós és kicsit édes. Dániel András megint Kicsibácsiról és Kicsinéniről (meg Imikémről) mesél.

Pagony

Pagony

A múltkor elfogult lelkesedéssel meséltem Dániel Andrásról és az ő meséiről és már akkor felvillanyozott az újabb Kicsibácsi és Kicsinéni kötet. Az elsőt nagyon szerettem és most, hogy a másodikat is olvastam, bátran kijelenthetem, hogy ugyanolyan jó, mint az első.

De ez a jó, nem olyan, mint egy izgalmas krimi vagy egy fordulatos kalandregény, hanem olyan, mint a tökéletes vajkaramella, ami édes, telt, de néha beleragad a fogadba, vagy mint a sós mogyoró, amit ha túl gyorsan rágsz, elharapod a nyelvedet is. Kicsibácsi és Kicsinéni történetei lelassítanak, “sehova vezető lépcsőn” elvisznek a sehová és ott jó kicsit elmerengeni a lényeges és lényegtelen dolgokon, majd legyinteni egyet és visszazökkenni a hétköznapokba. A rövid történetekben örkényi abszurdum és éleslátás keveredik egy taoista bölcs nyugalmával.

Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) egy dióban laknak, amit néha felkap a szél és kedve szerint leejt valahol. Imikém bádognyúl, akit fel kell húzni, és egy madárkalitkában lakik. Kicsibácsi és Kicsinéni élete egyszerre nagyon hétköznapi és lázadóan különleges. Kicsibácsi, amolyan örök álmodozó, akinek találmányai vannak és mindig tart otthon tiplit. Kicsinéni remekül illik férjéhez, jókor tud bólintani és hümmögni, és van egy táskája, amibe azokat a dolgokat tartja, amit el akar veszíteni, és van egy naplója, amiből minden nap végén kiradírozza az elmúlt nap eseményeit.

Van egy padjuk, amelyen ha üldögélnek, rácsodálkoznak a világra, és Dániel András engem is ráültetett erre a padra, miközben a a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el se ment)-et olvastam. Amikor Kicsibácsi és Kicsinéni eléggé kicsodálkozták magukat a padon, felállnak és nyújtóznak egyet és mennek tovább a dolgukra, én meg visszalapozok a könyvben és miután végigkóstoltam az összes bonbont újra kóstolom olvasom a legkedvesebb történeteket. Már nagy szükségem volt egy ilyen könyvre!

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra