Anna Gavalda: Kis kiruccanás (részlet)

Myreille

A francia kritikusok szerint ez a könyv egészen más, mint az előzőek, egészen szokatlan és mégis könnyed.

Fülszöveg:
Simon egy vidéki esküvőre indul a feleségével, aki nem felhőtlenül boldog, hogy a férje testvérei is velük utaznak. A két lány, Garance és Lola, teljesen mások, mint ő, és mindent meg is tesznek azért, hogy érezze, sosem léphet be közös titkos világukba. Ám az ezt követő eseményt még álmában sem feltételezné… Amikor megérkeznek és megtudják, hogy a negyedik testvér, Vincent nem vesz részt az unalmasnak ígérkező szertartáson, köszönés nélkül faképnél hagyják a násznépet és Simon feleségét, hogy hármasban abba a kastélyba ruccanjanak, ahol Vincent dolgozik. Életük fordulópontja lesz ez a kaland. Mind a négy testvér érzi, hogy ez a lopott alkalom az utolsó nagy találkozás, mely lezárja a fiatalkorukat. A Kis kiruccanás Anna Gavalda elbűvölő stílusában mesél a gyermekkori kötelékekről, melyek egész életünket meghatározzák.

Anna Gavalda: Kis kiruccanás (részlet)

Még le sem ültem, fél seggem a levegőben, a kezem az autókilincsen, a sógornőm máris nekem támadt:
– Na de tényleg… Nem hallottad, hogy dudálunk? Már tíz perce várunk rád!
– Sziasztok – feleltem.
A bátyám hátrafordul. Kacsint.
– Jól vagy, szépségem?
– Jól.
– Betegyük a holmidat a csomagtartóba?
– Nem, köszönöm. Csak ez a kistáskám van, meg a ruhám… Majd ide teszem, a kalaptartóra.
– Ez a ruhád? – kérdi a sógornőm szigorúan, és a gombócba gyűrt rongyot nézi a térdemen.
– Igen.
– De mégis… mi ez?

– Egy szári.
– Aha, látom…
– Nem, még nem látod – jegyzem meg kedvesen –, majd meglátod, ha felveszem.
Elfintorodik.
– Na, mehetünk? – kérdi a bátyám.
– Igen. Vagyis még nem… Állj meg, légy szíves, az utca végén, az arabnál, félretett nekem valamit…
A sógornőm felsóhajt.
– Mégis, mit tett félre neked?
– Szőrtelenítő pasztát.
– Te az arabnál veszed a szőrtelenítőt?
– Igen, de én amúgy is mindent az én Rashidomnál veszek! Mindent, de mindent!
Látom, hogy a sógornőm nem hisz nekem.

– Na, megvan? Mehetünk?
– Igen.
– Nem kötöd be magad?
– Nem.
– Miért nem kötöd be magad?
– Klausztrofóbia – felelem.

És még mielőtt rázendítene a szervkilökődés és baleseti sebészet proszektúrájának balladájára, hozzáteszem:
– Meg aztán aludni akarok. Hulla vagyok.
A bátyám elmosolyodik.
– Nemrég keltél?
– Le sem feküdtem – pontosítom ásítva.
Ami persze nem igaz. Aludtam néhány órát. Csak azért mondom, hogy felhúzzam a sógornőmet. És be is jön egyébként. Ezt szeretem benne a legjobban: nála mindig bejön.
– Már megint hol voltál? – dünnyögi, és az égre emeli a tekintetét.
– Otthon.
– Buli volt?
– Nem, kártyáztam.
– Kártyáztál?
– Igen. Pókereztem.
Carine a fejét csóválja. De nem nagyon. Kár lenne a szépen beszárított frizuráért.

– És mennyit vesztettél? – kérdi mulatva a bátyám.
– Semennyit. Ezúttal nyertem.
Fülsüketítő csönd.

Magvető könyvkiadó

A fordítás alapjául szolgáló mű: Anna Gavalda: L’Échappée belle. Kritika a francia nyelvű kiadásról a moksha.hu-n>>

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Egy hozzászólás a “Anna Gavalda: Kis kiruccanás (részlet)” című cikkhez.

  1. Anais szerint:

    A hetvegen, elolvastam, es minden sorát imádtam!
    Könnyed, mégis szomorkás, egyszerre simogatta és fájdította a szívem.
    Hihetetlen ahogy ez a nő ír!

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra