Közellenségek

Myreille

publicenemies Lélegzetelállító szereplőgárda: Johnny Depp, Christian Bale és Marion Cotillard, elcseszett cím, remek korrajz és egy nagyon furcsa élmény. Ez Michael Mann legújabb filmjének mérlege.

Alig ismertem meg Johnny Deppet kalózkalap nélkül, pedig ilyen jó pasi még egyetlen filmben sem volt. Azonnal beleszerettem. (Oké, vonzódom a barna szemű rosszfiúkért.) Christian Bale azt hozta, amit vártam, és Marion Cotillard is, bár voltak pillanatok, amikor igazán Piafos volt. A film címe azonban elcseszett. Public Enemies illetve a Közellenségek nem túl eredeti. Alig tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy én ezt a filmet már láttam. A film után tisztában vagyok a különbséggel és a többes számmal, de nem vennék rá mérget, hogy évek múltán nem keverem össze a sok közellenséget. (Még szerencse, hogy az imdb a barátom.)

Az Ember, Aki Lelőtte Dillingert sokkal ütősebb cím lett volna.

John Dillinger az egyik leghíresebb bankrabló, a róla készült film azonban igen furcsán hatott rám. Általában könnyű eldönteni, hogy a jó és rossz harcában hol áll a néző, hogy hol állok, hogy kivel vagyok. A Közellenségek alatt azonban kettészakadtam. A szívem Dillingerhez húzott, az eszem a szárnyait bontogató FBI-hoz, kedélyemet meg tovább rombolták a lövések és a tűzharc. Túlságosan valóságosak voltak. Valószínűleg éppen ezért lett tökéletes korrajz a film.

„Semmi nem árulkodott arról, hogy kegyetlen bűnöző lenne, s ha nincsenek körülötte az állig felfegyverzett rendőrök, nem is gondoltuk volna, hogy az utóbbi éveket rács mögött töltötte. Első pillantásra olyan rendkívüli férfiúnak tűnt, amilyennel csak a mozivásznon találkozhatunk.”
A Chicago Daily News tudósítása a Dillingerről tartott sajtótájékoztatóról, Lake County börtön, 1934. január

A gazdasági válság – nem a mostani, hanem a korábbi, nagy – megviselte az embereket. A pénz elértéktelenedésével az emberek a bankok ellen fordultak és ekkor jött John Dillinger,  aki megleckéztette a bűnösöket. Sztárbankrabló pályafutása csupán 13 hónapig tartott – 1933 májusában szabadult, 1934. július 22-én pedig már halott volt – mégis az egyik legnagyobb bankrablóként tartja számon a kriminalisztika. Népszerűségét tovább növelte, hogy majmot csinált a hatóságokból és szemtelenül magabiztos volt. Viszont éppen ügyködése volta az, amely hozzájárult az FBI megerősödéséhez. Szóval a film nem csak egy legendáról, hanem egy hivatal születéséről is szól. A Nyomozóiroda vezetője, J. Egdar Hoover Melvin Purvist bízta meg a hajtóvadászattal. Purvis a maga módján szintén legendává vált.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra