Rachel Gibson Hokisok sorozata olyan, mint az éjszakai Nutella kanalazás: tudom, hogy nem észszerű, de olykor szükségem van rá. Agyzsibbasztás felsőfokon.
Ez már az ötödik a Hokisok sorozatból, de ha az előzőket nem olvastad, nem sokat veszítettél, egyik sem irodalmi klasszikus, én mégis kedvelem – hogy kedvelem a Pumpedék hogyvoltját is -, mert kellemesen elzsibbaszt.
Ha egyet vagy kettő már olvastál az ötből, akkor velem egy cipőben jársz – mindenki más Kantot olvas péntek esténként -, mellesleg pedig pontosan tudod, mit kapsz: újabb történetet a Seattle Chinooks körüli bonyolult szerelmi viszonyokról.
Gibson elegánsan szolgálja ki a sorozat kedvelőit: mindig van néhány ismerős arc. A korábbi regények főszereplői most is kapnak epizódszerepet, a mostani főszereplő neve már felbukkant valamelyik korábbi regényben. És tudod, hogy hány lehetséges regény van jégkorongcsapatban?
A pasi megint izmos (kockás hasú), szívszaggató és imádja a nőket. A nő csinos és tűsarkú cipőkben jár. A szerelmi bonyodalmak tartalmaznak némi humort és elég sok (részletesen megrajzolt) erotikát. A Csak a bajban a többi történethez képes annyi a különbség, hogy a hokis nem a jégen mutatja marcona formáját, hanem egy baleset utáni rehabilitációs fázisban. A szája nem a kezdőkörben nagy, hanem házi ápolója asszisztense kárára jártatja. A pakkot pedig nem az ellenfél kapujába akarja eljuttatni, hanem egy nő lábai közé…
A nő főállásban sztárok asszisztense, álmaiban Hollywood királynője. Eddig a “csini, nagy didkós” hulla szerepéig jutott horrorokban. Most várost és életet váltott, szigorúan átmenetileg és 10 ezer dollárért elviseli a hokis szemétségeit.
Hát persze, hogy ez a férfi és ez a nő egymásba bonyolódik és – nem túl nagy spoiler – a könyv utolsó lapjaira előkerül egy bazi nagy gyémánttal ellátott gyűrű is.
Nincsenek nagy tanulságok, nincsen követendő példa. Léha szórakozás ez a könyv, de annak tökéletesen megfelel.
