Sherlock, a macsó

Vidra

sherlock01 Felejtsd el a szenvtelen, kockás kalapos detektív képét:  Guy Ritchie felturbózta Holmes figuráját, és ez nem is tett rosszat neki.

A legendás magánnyomozónak természetesen továbbra is penge az agya, orra megbízhatóbb, mint egy vadászkutyáé, és hajlamos a csúf depresszióra is, ha épp nincs más dolga. Amikor viszont van, akkor igen messze áll a karót nyelt úriember figurájától, nem immúnis a női bájakra, sose mulasztja el, hogy beszóljon az inkompetens rendőrfőnöknek, hobbi gyanánt pedig kigyúrt testű bokszolóként veri halomba ellenfeleit, ringben és a ringen kívül – ökölvívói tehetsége egyébként Conan Doyle regényeiben is megjelent, csak kevésbé hangsúlyosan.

Hű társa, Watson doktor emlékeim szerint a legtöbb adaptációban amolyan alárendelt figura volt Holmes mellett, de ebben a filmben egyenrangú felek, mindketten tudják, hogy igazán csak együtt képesek zseniálisan felgöngyölíteni egy-egy ügyet – ezért is igyekszik Holmes mindenáron lebeszélni Watsont a nősülésről, és arról, hogy elhagyja a Baker Streeten lévő közös otthonukat.

Az aktuális Nagy Ügy egyébként azért vonzza különösen a párost, mert fekete mágia is keveredik a történetbe, márpedig a racionális elméjű Sherlock ezt nem hagyhatja cáfolatlanul (szívesen látnék egyszer egy Sherlock Holmes feat. Mulder ügynök nyomozást, ha valaki lenne szíves megírni és megrendezni).

A Sherlock Holmes nem tipikus Guy Ritchie-film, de letagadni nem tudná. Ha direkt bele akarnék kötni valamibe, legfeljebb a záró párbaj elnagyolt vizuális effektjeit hoznám szóba, de nem teszem, mert a film nagyon szórakoztató: a korszak hangulatábrázolása és képi világa egészen apró részletekben is kiváló, Holmes persze a legeslegkisebb szálakat is elvarrja a végére, és kifejezetten szerettem, hogy a néha westernes hangulatot öltő harci jelenetekben legfeljebb néhány pisztoly kerül elő, minden más a testi erőn és a furmányosságon múlik (jó, jó, nekem ez a korszak a gyengém).

sherlock02

Jude Law és Robert Downey Jr.

A címszereplő Robert Downey Jr. úgy tűnik, tényleg lejött a szerekről, legalábbis most igencsak jól néz ki, és színészi munkája is fénykorát idézi. Mellette Jude Law Watsonja kevésbé karakteres, de pont ettől hiteles, miközben több humorérzéket is engedett neki a forgatókönyv. A női főhősök, a szélhámosnő Irine Adler (Rachel McAdams) és Watson jegyese, Mary (Kelly Reilly) mellett pedig a folyton döglött kutya is elismerő szavakat érdemel még.

Kapcsolódó cikkek:
Továbbállók
Egyszerűen bonyolult
Derült égből szerelem
Gépfegyveres Pocahontas (Avatar)

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra