Sorsfordító – kísérleti webregény, 2. fejezet

Myreille

Kívánni csak szépen, pontosan, mint csillag megy az égen. Azt kapom, amit kértem? A találkozás.

Nem állítanám, hogy George nem szeret engem, de gyakran büntetés, amit tesz velem. Kajánul ül egy felhő szélén és meg se hallja, amikor milliomos nagybácsiért vagy egy karib-tengeri utazásért imádkozom, azonban suhanjon csak át fejemen egy kósza gondolat – Ide nekem Kállai Pétert! –felkapja a fejét, belenéz a kártyáiba és emeli a tétet. Én meg verhetem a fejemet a falba: Te kérted, kicsi lány, ne reklamálj!

Valóban én kértem, méghozzá meglehetősen dühösen. Éppen csak elkezdtem pedzegetni a női empátiát, amikor durván rám csapták az ajtót. A Féltékeny nő egy szavamat se hiszi, én meg az ő lelkét akartam pátyolgatni. Ekkora barmot! Ide nekem Kállai Pétert, majd megmutatom, milyen az, amikor valóban féltékeny lehetsz rám, Drága!

Hogy helyre tegyük a dolgokat – ki irányít kit -, George koppint az orromra.

Rendeltem vagy elrendelték? Rendeltem vagy elrendelték? Rendeltem vagy elrendelték? mantrázom egy agyalágyult kitartásával. – Az állásinterjúkon, amiből az utóbbi hónapokban több tucatot letudtam, előszeretettel elmeroggyantként viselkedtem: Könyörgöm, csak egy recepciós állásról van szó, nem atomfizika! Lehet, hogy túlkvalifikált vagyok, de valamiből ki kell fizetnem a villanyszámlát, amíg kitalálom, mi is szeretnék lenni, ha komolyan veszem a felnőttséget. A fene se akar mélyelemzést és világbékét, csak egy jól fizető, félnapos állásra hajtok, hogy a maradék fél napban utat engedjek kreatív energiáimnak. – Felülmúlom önmagam. Akarom ezt az állást, mégis bőgve rohannék ki az irodából, ahova 5 perccel ezelőtt kísért be a HR-s.

Személyiségem megfelelőnek bizonyult a teszten és nem tudtam akkora hülyeségeket mondani, hogy a vallatók sírva rohanjanak ki a tárgyalóból, így behívtak egy újabb körre és bemutattak a Főnök Úrnak, aki jó negyvenes és sármos. Röhögtem is magamban, hogy simán lehetne egy Romana főszereplője, aki dúsgazdag, a kemény felszínnel csak érző lelkét leplezni, és már régóta társra vágyik, de eddig csak üres fejű nőcskékkel találkozott. Az ágyban, természetesen, egy isten…

Hopp, leteszi a telefont és nyújtja felém a kezét.

– Kállai Péter.
– Csizmadia Júlia.
– Nagyon örülök, hogy megis…

Jókedvem, de főleg magabiztosságom eddig tartott. Öt perccel ezelőtt még az egész világot fel tudtam volna falni, mint egy cipót, most meg látom, hogy beszél, de nem hallom, mit mond. Fejemben  osztálynyi kamaszlány síkit, mintha reggel a fürdőszobában személyesen SP-vel találkoztak volna.

Elég gyakori név, próbálom elkerülni az elkerülhetetlen, de – ismerve Georgeot -, biztosan tudom, hogy ő az. A Féltékeny nő pasija. Tehát közel sem magányos és a hűség sem az erőssége.

Beszélgetünk pontosságról és lojalitásról, mert végül nem a recepcióba ültetnének be, hanem asszisztens kell a Főnök úrnak, és rám gondoltak, igaz, nem 4 órás munka, hanem 8+, de a fizetés jó. Az önmegvalósítást elhalasztom. Hétfőn kezdek.

Kíváncsi vagy a folytatásra? Meséljem tovább?

1. fejezet>>

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

3 hozzászólás a “Sorsfordító – kísérleti webregény, 2. fejezet” című cikkhez.

  1. rozi szerint:

    Tovább Miri, tovább!

    Különben meg ne csináld ezt velünk, mint az Isaurában, hogy mindig a legizgalmasabb résznél lesz vége! Tovább és tovább!!!!!!!!!!!!!!!!!

    ( Reszkess Fejős Éva! )

    VálaszVálasz
  2. plusmark szerint:

    Kérem szépen a folytatást! Meséld tovább, légyszilégyszi :-))

    VálaszVálasz
  3. Anita szerint:

    Szeretnek tobbet es tobbet!!

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra