Sorsfordító – kísérleti webregény, 1. fejezet

Myreille

Nem fehér lovon és dobpergéssel érkezett a végzet, hanem banálisan, már-már nevetségesen. Először fel sem ismertem.

Prológus

Barátnők egymás között

– Ma feladtam egy lottót.
– A lottóban már nem hiszek, régóta Georgera bíztam a dolgot.
– Megint adtam esélyt Georgenak.
– Én többször is, de nem élt vele.
– Látod, még mindig bízom a férfiakban.

1. fejezet

Bejövő hívás, számmal, nem ismerem.
– Halló! – fogadom a hívást.
– Halló! Kivel beszélek? – Na, ha van valami, ami kicsapja nálam a biztosítékot és arra ösztönöz, hogy utálatos legyek, akkor  ez a kérdés az. Kamaszkoromban valószínűleg én forgattam túl sokat Fejér István 1966-ban kiadott könyvét a Tudni illik, hogy mit illik címűt, mert mindig – amikor tudom, hogy a telefonom küldi a számom akkor is – bemutatkozom. Anyámnak is.
– Elnézést, ön hívott engem.
– Mondja meg a nevét!
Hallgatok.
– Legalább a keresztnevét!
Egyre kevésbé értem a dolgot, mert ha tudja a számom, akkor a tudakozóban két pillanat kideríteni a nevem. Nem nagy ördöngösség.
– Mond magának valamit Kállai Péter neve?
Hangos koppanással esik le a tantusz, később a telefonszámot elmentem Féltékeny Nő néven. Nem nevetek, de a hangomban ott a kacagás. Rövidre zárom a beszélgetést.
– Sohasem hallottam róla.
– Köszönöm, viszont hallásra!
– Viszont hallásra!
Innentől isteni a napom. Eddig azt hittem, hogy csupán írók túlfűtött fantáziája az olyan nő, aki kikémleli szerelme telefonját, jegyzeteit vagy bármijét, talál egy telefonszámot és felhívja. Micsoda hülyeség! Nem csak mókás az ilyen féltékenységi jelenet, de ha történetesen éppen a csábítót éri el, akkor stratégiailag elhibázott is. Nem adunk adut az ellenségnek. Egy ilyen telefonhívással csupán annyit tesz a féltékeny nő, hogy kiszolgáltatja önmagát és a pasiját. Közben, valahonnan, valahonnan nagyon mélyről, előbújik empatikusabb énem is, és elképzelem a szituációt.
Féltékeny, talál egy telefonszámot, gyötrődik, majd egy átlagos hétköznap ebédidejében, miközben kioson az irodából a lépcsőházba, felhívja a számot. Nem is tudja, hogy mit vár, de valamit akar. Talán bizonyosságot vagy azt, hogy egy férfi vegye fel a telefont.
De nem. Nő.
Fiatal.
Nem mutatkozik be.
Egész délelőtt ez járt a fejében. Nem tudott semmi másra gondolni. Remegett a keze, nem evett semmit, amióta elhatározta, hogy felhívja a számot és ennek már több mint egy napja.
Torkában dörömböl a szíve, miközben összeomlik körülötte minden.
Megsajnálom. Visszahívom.
– Halló. Csizmadia Júlia vagyok. Az előbb hívott telefonon. Visszahívtam, mert a beszélgetésünk végére értettem meg, hogy milyen nehéz lehetett Önnek telefonálnia. Csak annyit szeretnék mondani, hogy nem ismerem az urat, aki rajtam keresett. Most váltam el, elegem van a pasikból, és őszintén mondom, hogy nem én vagyok az, akit keres.
– El se tudja képzelni, hogy milyen nehéz napjaim vannak. Köszönöm, hogy visszahívott, de egy szavát sem hiszem el. – és leteszi.
Nevetek, mint aki meglágyult.

Kíváncsi vagy a folytatásra? Meséljem tovább?

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

10 hozzászólás a “Sorsfordító – kísérleti webregény, 1. fejezet” című cikkhez.

  1. Dhiriam szerint:

    igeeen…:)

    VálaszVálasz
  2. oximoron szerint:

    Igen, légy szíves, folytasd! Érdekel, és beavallom férfiasan, nem azért mert votam hasonló szituban. (khm-khm!) A telefonszámig sem jutottam el, viszont mint női aggyal rendelkező (?) kíváncsi vagyok a filójára. :)

    VálaszVálasz
  3. kisan szerint:

    Igen! mindenképpen!!! :)

    VálaszVálasz
  4. Anais szerint:

    iiiiiigeeeeen :)

    VálaszVálasz
  5. ripityom szerint:

    Igeeeeen!! : )

    VálaszVálasz
  6. katkos szerint:

    hasonló szituban már nekem is volt részem, úgyhogy izgatottan várom a folytatást :)

    VálaszVálasz
  7. rozi szerint:

    Végre, Mirikém!
    Nyomjad azt a regényt!

    VálaszVálasz
  8. Eszter szerint:

    Kérlek meséld tovább! :)

    VálaszVálasz
  9. Petra szerint:

    Nagyon szépen kérlek, tedd meg! :)

    VálaszVálasz
  10. Hakkai szerint:

    Végre itt egy régóta várt Myreille regény, szóval mindenképp várjuk a folytatást.
    (Ez is blogra való beszéd :) )

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra