Tim Burton Csodaországban

Myreille

Az Alice Csodaországban látványosabb, mint az Avatar.

Alice in Wonderland

Nehezen képzeltem el, hogy miért éppen Lewis Carroll világhíres meséjéhez nyúlt Tim Burton, de a film végére megértettem. Az Alice Csodaországban (Alice in Wonderland) című filmet valóban az Alice Csodaországban (1865) és az Alice Tükörországban (1871) mesék szülték, de egy egészen timburtonös film a végeredmény.

Egyébként csak a magyar címek adnak okot a félreértésre. Carroll meséjének eredeti címe: Alice’s Adventures in Wonderland, Tim Burton filmjének pedig Alice in Wonderland. Nálunk mindkettő Alice csodaországban címen fut, és az érzékelhetetlen különbségért Kosztolányi Dezsőn kellene elverni a port, mert anno ő tüntette el a hajszálnyi különbséget. De felesleges, az esetleges félreértés még izgalmasabbá teszi a filmet, hiszen a néző nem azt kapja, amit várt, de egy pillanatig sem csalódott.

Bár mindenki az Avatartól ájul el, Tim Burton filmje legalább olyan látványos, ráadásul az emberi szereplők tökéletesen illeszkednek a számítógéppel rajzolt világhoz. A filmkészítés technikai különbségébe (és James Cameron zsenialitásába) most ne menjünk bele, elég csak a látvánnyal foglalkozni. Abban Tim Burton is kétségtelenül profi. Az Avatarban voltak furcsa (azaz nem megfelelő) testarányok. Az Alice csodaországban alatt viszont nem kaptam levegőt, olyan tökéletes volt a színészek és a digitális szereplők összhangja. Sőt, olykor egészen elképesztő, hogy a színészből hogyan is lett az a furcsa figura. (Értsd: Vörös Királynő.)

Nem mellesleg a történet is igen jó: Alice ismét a Csodaországban találja magát, találkozik a Kalapossal és a Nyalka Nyúllal, majd kideríti, hogy tényleg ő az az Alice, akit vártak, vagy véletlen névegyezés áldozatává vált mindenki.

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra