Tündérbodár, Devevér meg a nyári fesztivál

Domonyi Rita meseregényéről, a Tündérbodárról nagyon nehéz írni, mert ha a könyvre gondolok, csak olyan szavak járnak a fejemben, hogy nagyszerű, remek, szórakoztató, szellemes stb.

Felüthetném a szinonima szótárat, minden dicsérő jelzőt leírhatnék és a végsőkig fokozhatnám a jót, akkor se esnék túlzásba. Domonyi Rita úgy meséli el Tündérbodár (igen, így bodár, nem elírás) és Devevér (igen, így  Devevér, nem elírás) nyári kalandjait, hogy a magyar nyelv tündököl, a képzelet pedig gyermekien szárnyal. “Kellemes vasárnap délután volt. A napsugarak vidáman cikáztak a levegőben, a madarak vidáman cikáztak a levegőben és a szárnyas bogarak vidáman cikáztak a levegőben.”

A nyári lézengésben, amikor egy gyerekre (Tündérbodárra) úgy igazán rászakad a nyári szünet, mindenképpen kell valamilyen program. Jó program. Semmi unatkozás, csupa érdekes dolog.

“Kedves Naplóm, ma vasgerebent figyeltem közel két órán át. Egy búzavirágról indult és egy kamillavirágra érkezett. Nagyon érdekes.”

Tündérbodár és Devevér elhatározza, hogy fesztivált szervez. A fesztivál pedig nem más, mint programok sorozata: műsíróverseny, napfelkeltenézés, naplementenézés, tűzoltózenekarok találkozója, mászkálás és gurulás, kockás pléden fekvés, sütemény nem evés – ki bírja tovább, tortacipelés, ciripelés és zsongás hallgatása stb.

A fesztivál nem csak a két jó barát, de az erdő minden lakójának – Tinó néninek, Jalos bácsinak, a szentimentalista cukrászművésznek, Zselátó mesternek, Lepkének, a sürgölődő Ikrek és a szerelmi bánatos Szabó Tivadarnak – az életét felforgatja. Ám ez olyan felforgatás, mi jót tesz a léleknek.  A mese akkor is megőrzi frissességét, humorát, amikor “Devevér római hadvezérként szembeszáll a tormákkal, visszasírja az ánizst és csoda történik”, elered az eső, amikor szentimentális húrok rezegnek vagy a Múzsa végigcsókolja az erdő lakóinak a homlokát.

Tündérbodár nagyszerű gyerek. Csillogó elme, csillogó szív és lélek valamint bátor kalandor. “Tündérbodár tudta, hogy valamit tenniük kell, hogy a nagybeszédű, de aranyos nénit legalább egy levélhullásnyi időre elhallgattassák. Hirtelen nem jutott jobb az eszébe, fejjel előreborult a zöldbabfőzelékbe.”

Domonyi Rita kellemesen fanyar, édesen sarkos és gyermekien éles látó szövegeit Glaser Katalin hasonló stílusú illusztrációi egészítik ki. A Tündérbodár gyerekléptékű, ám éppen humora miatt felnőttek számára is szórakoztató.