Utálatosan jó könyv és film: Vissza hozzád

Myreille

Tele vagy feszültséggel? Kellene egy jó kis bőgés? Olvasd el a Nicholas Sparks regényét, majd nézd meg filmen is!

Nicholas Sparks: Vissza hozzád, könyv és film

Nicholas Sparks: Vissza hozzád, könyv és film

Bár nagy mennyiségben falom a limonádé könyveket, Nicholas Sparks – akinek “minden” könyvéből film készül (Szerelmünk lapjai, Az utolsó dal, Menedék) – nem tartozik a kedvenc szerzőim közé. Bosszant! Kiborít azzal, hogy túlságosan ismeri az életet, a “szokásos köröket” (amelyet mindenki egyedinek él meg) és nem hagy teret a rózsaszín álmoknak. Realista romantikus regény. Kész agyrém!

Miközben Sparks jól ír, eredeti ötletei miatt a klissék nem fájnak, a történetszövése pedig a legfáradtabb anyuka szeméből is kiűzi az álmot, aki végül úgy teszi le a könyvet, hogy kő van a gyomrában, ami három nap múlva is sajogni fog. A Vissza hozzád is ilyen, tipikus példája az utálatosan jó könyvnek. Felkavar, zsibongat, ám a vége kiborít.

2012 nyarán már megjelent a Vissza hozzád magyarul, ám most a film apropóján, filmes borítóval újra kiadták.

2012 nyarán már megjelent a Vissza hozzád magyarul, ám most a film apropóján, filmes borítóval újra kiadták.

Pár hónapja olvastam a könyvet és nagyon utáltam a befejezését. Gyűlöltem, mert ott szúrt szíven, ahol a legjobban fájt, és utáltam, hogy Sparks éppen ezt a befejezést választotta. Persze, tudtam, hogy egyetlen más végkifejlet nem lenne méltó a könyvhöz, de akkor is utáltam. Messzire elhajítottam, nem foglalkoztam vele, de nem felejtette el.

Amanda Collier és Dawson Cole tizenévesen szeretnek egymásba mélyen és visszavonhatatlanul. A kettejük közötti kötelék széttéphetetlennek tűnik annak ellenére, hogy a családi hátterük végzetesen különbözik egymástól, és a szüleik sem nézik jó szemmel a kapcsolatukat. A főiskola előtti utolsó nyáron azonban előre nem látott, tragikus események szakítják el őket egymástól, és terelik teljesen más irányba az életüket. Huszonöt évvel később Amanda és Dawson visszatér szülővárosukba annak az embernek a temetésére, aki fiatal korukban egyedüliként támogatta a szerelmüket, és menedéket nyújtott nekik. Egyikük sem azt az életet élte, amelyet elképzelt magának, és egyikük sem tudta elfelejteni azt a szenvedélyes első szerelmet, amely örökre megváltoztatta a sorsukat. Miközben Amanda és Dawson teljesítik öreg barátjuk végakaratát, minden, amit eddig biztosnak hittek, kétségessé válik, arra kényszerítve őket, hogy szembenézzenek fájdalmas emlékeikkel, újragondolják a döntéseiket, és az együtt töltött varázslatos hétvége után feltegyék a kérdést: újraírhatja-e a szerelem a múltat? 

Van-e közös jövőjük?

És mint elkapargatott seb, jött a film. Amanda és Dawson mintha a fejemből lépett volna elő és jelenítette volna meg mindazt a szemem előtt, ami már egyszer a fejemben lejátszódott. Nem, hiába tudtam (és utáltam) a könyv befejezését, a film lenyűgöző. J. Mills Goodloe és Will Fetters forgatókönyvíró remekül adaptálta a regényt, ami olykor szellemesebb és szebb, mint a könyv. A film legnagyobb gyengesége, hogy a múlt felidézése olyan, mint egy kamaszfilm, ezzel szemben az alapprobléma a harmincas-negyvenes korosztálynak igazán mellbevágó.

Azoknak, akik már nem rajzolnak szívecskét a matekfüzet lapjára, csalódtak számtalanszor, de remélik, hogy jár nekik is az a boldogság, amire fiatalon vágytak.

Ha túl sok a stressz, vagy úgy érzed, hogy szar az élet, vagy csak bőgni akarsz egy jót, akkor megtaláltad hozzá a tökéletes történetet és filmet!

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra