Végtelen türelmű mosoly

Myreille

ulicakaj

Az élete, a regényei és a fotói alapján kőkemény – erősen páncélozott -, rendszerető nőnek képzeltem. A valóságban viszont hihetetlenül lágy.  Sokat mosolyog. Elviseli a felhajtást, de nem kedveli. Ebben is mennyire nő. Kicsit Szonyecska. Az egyik interjújában azt mondat, hogy Szonyecska ő maga. Ő is sokat olvasott. Egy másik interjúban pedig arról kérdezték, mit csinált, mielőtt Magyarországra utazott. Elmosogatott, hogy amikor hazaér tiszta edények várják. Később arról is kérdezték, mi lesz az első, amikor hazamegy. “Leteszem a bőröndöket és átmegyek a szomszéd lakásba, ahol a férjem műterme van. Termékeny időszakát éli és nagyon érdekes lesz látni, mit alkotott az elmúlt 5 napban.”

Három könyv dedikálását kértem. Kettő az új, a Daniel Stein, a tolmács volt, a harmadik viszont a kedvencem és a “Melyik a kedvenc Ulickaja könyved?” szavazás győztese, a Médea és gyermekei. Daniel Steineket rutinból írta alá, a Médeánál viszont megnézte a borítót, majd majdnem tökéletes magyarsággal megpróbálta kimondani a “gyermekei”-t.

A szavazás végeredménye:

How Is My Site?

Eddigi szavazatok

Loading ... Loading ...

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra