Verdák 2: hosszú és unalmas, de azért szeretjük

Myreille


Johnny English szerepében Matuka, avagy amikor az autók James Bondnak képzelik magukat. Hiába a sok akció, a mozi kicsit unalmas.

A fiam tagadhatatlanul ért az autókhoz és a filmekhez. A családtagokat bármikor beazonosítja az autójukról, és ha unja a filmet – még túl őszinte ahhoz, hogy megjátssza magát -, feláll és elvonul játszani. A Verdák 2-re nagyon készült – főleg azért, mert szemüveget is kellett venni a moziban, hiszen 3D-ben nézte -, de a film utolsó 20 percében inkább a széksorok között autózott, mint az izgalmasnak szánt képkockákat nézze. Egyet kell értenem vele. Amennyire jó volt az első rész – bájos, kedves, felkavaró, igazi mese sok autóval, amelyet egy szuszra bármikor végignéz -, addig a második részre csak a sok autó maradt meg, amit némi akcióval próbáltak megfűszerezni az alkotók.

Fiam Lightning McQueen iránti rajongása ezek után is töretlen, azonban én nem vagyok ilyen elnéző. A Verdák 2. forgatókönyvében nem sok eredeti ötlet került, ráadásul az akciófilmek legelcsépeltebb jeleneteit sikerült összegyűjteni: Miután Matuka sikeresen belekeverte legjobb cimbijét a Földgolyó futam elnevezésű autóversenybe, ő maga egy kémügybe keveredik. “Kátyúk”, “váratlan elterelések” és “nagy meglepetések” sorra akadnak mindkettőjüknek, sőt feltűnik a dögös kémautó, a brit királyi család, a (szokásos) szemüveges, gonosz tudós is és az Iván nevű testőr, azonban a film hosszú (106 perc) és a végére “lefullad”. A célvonalon úgy kell áttolni.

De legalább a látvány és az autók az első perctől az utolsóig tökéletesek.

Verdák 2/Cars 2

Letölthető verdás foglalkoztató és a brit királyi család autós változata mellett egy kis ízelítő a filmből:

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra