Bódog a konyhában

Vidra

Az éhenkórász tekintet olyan genetikai alap a kutyáknál, mint a négy láb.

Tudtuk előre, hogy egy kis lakásban, ahol minden mindennel egy légtérben van, nem lesz jó, ha egy negyvenkilós apróság állandóan az asztal körül sündörög, csorgatja a nyálát és mindenkit lelejmol. Mert bár Bódog képes otthagyni a saját kajáját ha már jóllakott, a mi kajánkra külön gyomrot tart fenn magában. Végül nem tudom hogyan, de gyorsan sikerült megtanítani neki, hogy legfeljebb az utolsó falat lehet az övé – és ezt olyan precízen tudja, hogy ebéd-vacsora idején végig nyugodtan fekszik, de pontosan felismeri azt a kés-villa-kanál hangot, amikor az utolsó falatig jutunk. Komolyan nem tudom, milyen hallás kell ehhez.

A jólneveltsége persze messze áll a tökéletestől: ha ritkán látott vendég ül az asztalunkhoz, annál rögtön bepróbálkozik, hátha már az első falatból is sikerül szereznie. Ebben az esetben kevés a nevelés – ha vendégünk csak egy kicsit is ingatag, hiába szólunk rá a kutyára, mert érzi, hogy itt neki leeshet valami. És mindig vannak olyan vendégek, akik bedőlnek az „éhező kutya” trükknek.

Bódog persze a főzési ceremóniát is feszült figyelemmel követi. Olyan pozícióba helyezkedik, hogy lehetőleg mindent lásson, de elég közel is legyen arra az esetre, ha véletlen valami leesne. A kedvencem a szeletős szekció, csoda hogy még nem vágtam el sose az ujjam, mert ilyenkor mindig Bódogot figyelem röhögve. A menet a következő: kés koppan a deszkán, Bódog pedig egész fejjel követi a mozdulatot, de nem ám a pultig, hanem egész a földig. Ez valahogy nem állt össze az agyában, hogy pulton-asztalon keresztül sosem fog semmi leesni. Ugyanezt csinálja a tesóm kutyája is, csak még viccesebben: ő minden egyes késkoppanás után még nyel is egy hatalmasat. Csoda, hogy a végén valahogy mindig jut nekik egy falat?

A biokutyasággal, vagyis a tápmentes táplálással egyébként jól állunk, Bódog visszaszedte a súlyát is. Az egyik jó felfedezés a Gréti mix nevű, általam csak kutyamüzlinek hívott, puffasztott gabonákból és gyógynövényekből álló keverék, teljesen jó leveshez, joghurthoz, bármihez, ha épp nem tésztát vagy rizst kap a kocsonya mellé. A másik kedvencem a házi kutyakeksz innen, amiből épp most is sül egy adag a sütőben: egyszerű, és Bódog imádja, bátran ajánlom kipróbálásra, a biztonság kedvéért ide is leírom.

Kell hozzá:
• fél kiló rizs, amit kétszeres vízben megfőzök
• 60-80 dkg teljes kiőrlésű liszt
• egy kevés zöldfűszer (én petrezselymet és csalánt teszek bele)
• 1-2 marék zabpehely
• 1-2 ek. olívaolaj
• 3 tojás
• annyi langyos víz vagy zöldségleves/húsleves, amennyit felvesz

Ezt összegyúrom, nedves massza lesz belőle, állagra kb. mint a nyers fasírt. Kiskanálnyi adagokból korongokat lapítok szét a tepsiben, és 180 fokon megsütöm. A fenti adaggal két, standard méretű fém sütisdoboz bőven megtelik.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra