Bódog a vadász, avagy vadak biztonságban

Vidra

Köszönjük az érdeklődést, Bódog remekül van, csak szörnyen lefoglalja mostanában a vadászat.

Nem, nem lett belőle vadászkutya, és felmenői közül az agarakat is nyugodtan kizárhatjuk. De azért vadászgat a maga módján, ami kívülről szemlélve igencsak vicces.

Talán volt már szó róla, hogy a falusi házunkhoz hatalmas udvar, kert és föld is tartozik, körülkerítve sincs igazán. Ez pedig azt jelenti, hogy Bódognak szabad kijárása, minden más állatnak pedig szabad bejárása van a portára. Arról is meséltem már, hogy Bódog mindenféle lényt játszótársnak tekint, kíváncsiságból ered a nyomukba, semmiféle ártó szándék nem forog a méretes fejében. A fürge macskák után két métert lohol, a rókával csak messziről vizslatják egymást, a fácánra meg akkor se rezzen rá, ha az ezer decibellel üvöltve szalad végig az udvaron. Ezért is volt fura elsőre az az aktivitás, amit Bódog az őzekkel szemben tanúsított.

A bambik általában alkonyattájt jelennek meg kisebb csoportokban a több száz méter hosszan elnyúló földünkön, amely egyébként további kilométerekben folytatódik, csak az már nem a miénk. Sétálgattunk Bódoggal, ellenőriztük a növekvő búzát, a legelő bambik nyugodtan ácsorogtak, Bódog, az éber pedig észre se vette őket. Aztán egyszer csak úgy fordult a szél, hogy az őzek futásnak eredtek, és erre már Bódog is felfigyelt. Nézte egy darabig az ugrabugrálva távolodó bambik fehér fenekét, majd ő is nekiiramodott, tőle meglepő tempóban. Kíváncsian vártam a végkifejletet, tudván, hogy Bódog nem egy gyorsvonat, de végül nem ezért nem fogott őzet. Kergette a vadat jó ideig, mikor ismeretlen okból az őz hirtelen megtorpant. És erre az én fenevad kutyám úgy gondolta, hogy a tisztesség nevében neki is meg kell állnia. Amint újra nekiindult az őz, Bódog is belendült. Fogalmam sincs, meddig bírta volna szuflával a meg-megszakított kergetőzést, mert visszahívtam, mikor kezdett lefutni a horizontról, de jó sokáig tartott, míg lógó nyelvvel, zsákmány nélkül visszatért.
Van tehát egy fair play-díjas kutyánk, de ha rajta múlik, nyúlpörkölt, fácánleves és őzsült sose kerül az asztalunkra.

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra