Bódog és a nevelés

Vidra

bodog_logo Egyre gyakrabban jut eszembe, hogy mit tudnék kezdeni egy új kiskutyával. Mármint nevelésügyileg. Mert kopnak az emlékeim, és természetesnek veszem mindazt, amit Bódog már tud.

Egy csecsemőnél nagyjából ösztönösen tudjuk, hogy mit nem tud még: nem kis ember, hanem baba, és ennek megfelelően kezeljük és tanítjuk. De egy kiskutya az pont olyannak tűnhet, mint egy nagy kutya, csak kicsiben, főleg, ha az embernek van már egy nagy kutyája is.

Ha nagyon elelmélkedek, eszembe jut persze a nevelési folyamat, de csak foltokban. Hogy Bódog különösebb erőfeszítés nélkül, egy hét alatt lett szobatiszta. Hogy kezdő kutyás aggodalmaimat és kudarcaimat a rutinosabb kutyások elcsitították azzal, hogy majd figyeljem meg: úgy 2 éves kora körül egyszer csak hirtelen beérik minden addigi nevelés, tehát ne frusztráljon, hogy egyelőre hatástalannak tűnik néhány próbálkozásunk (és így is lett, pedig volt idő, amikor nemigen hittem benne). Hogy mennyi „pfujj”-ba került az, hogy mára nem szed fel semmit az utcán. Hogy mennyire mindenre kíváncsi volt, hogy hogy nézett ki fél évig a karom és a lábam a tűéles fogait és körmeit próbálgató játékos kölök miatt, hogy egy takarítást és felmosást is komoly logisztikával kellett megoldani, ha Bódog is a lakásban volt. Bódogról sokszor megállapítjuk, hogy mindössze egyetlen dologban csinálnánk másként a nevelését, ha újrakezdhetnénk. De ki tudja, milyen lenne az újabb kiskutya jelleme?

aprobodog

A lassan három éves Bódog tulajdonképpen kész van: kialakult jellem, kialakult szokásokkal. Ehhez képest egy újabb kölyöknek előbb meg kell majd tanítanom, hogy megálljon az út szélén, mielőtt végül magától is mindig megáll, nem csak úgy születik vele ez a tudomány. És még ezernyi más ilyen van. Az is nagy talány, hogy vajon Bódog jelenléte a kiskutyánál felgyorsítaná-e a tanulási folyamatokat, ellesne-e tőle bejáratott rutinokat és technikákat, vagy épp fordítva, ahogy gyerekeknél szokott gyakran lenni: a felnőtt kutya kanászodna el és lenne átmenetileg kezelhetetlenebb? Netán ő maga is szó szerint nevelné a kicsit? És még egy halom kérdés, de inkább kíváncsian, mint nehézségektől tartva.

Igen, egyre gyakrabban jut eszembe, hogy kéne Bódog mellé még egy kutya.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

2 hozzászólás a “Bódog és a nevelés” című cikkhez.

  1. Évi szerint:

    Ki kell próbálni! Nincs ilyen téren tapasztalatom, de Bódogot olvasva, lehet, hogy mentora lenne az új jövevénynek! :)

    VálaszVálasz
  2. Mami szerint:

    Nekünk nagyon nagy szerencsénk volt a kutyánkkal. Eszméletlenül ragaszkodó, nagyon szeretett minket az első perctől, és minden alkalmat megragadott, hogy kedvünkre tegyen. Így nagyon könnyű volt a “nevelése”, mert tulajdonképpen nem is nagyon kellett nevelni. Egyszer kétszer mondtunk, vagy mutattunk valamit, és automatikusan úgy csinált mindent ahogyan szerettük volna. Tartotta a lábát, ha esett az eső – mielőtt a lakásba jöttünk volna – hogy megtöröljük. A szájába kapott eledellel az ajtóhoz állt – nem is kellett már mondani, “vidd ki”. Számtalan kérést teljesít, és a mai napig újakat tanul. Nagyon értelmes kutya, mindemellett megmaradt játékos huncut, mégis fegyelmezett pajtásnak.
    Kívánom, hogy mindenkinek ilyen jó természetű kutyája legyen, hogy ezen keresztül megtapasztalhassa ezt a meleg szeretetet, amit egy állat adni tud, és milyen jó az, amikor el is fogadja. A világ, a család így kerek.
    Kívánok sok szerencsét az újabb kutyushoz.

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra