Bódog és az állatok

Vidra

bodogmosoly

A fajok békés együttélésének nagykövete csak a lovakat ugatja meg néha.

Mivel már a rajzfilmekben se szerettem az egymást palacsintasütővel kergető állatokat, továbbá meglehetősen agressziótagadóak vagyunk, Bódogot igyekeztük úgy nevelni, hogy ne bántson más lényeket, bármi is a rendszertani besorolásuk.
Kezdtük az okítást a házi rágcsálókkal, velük egy idő után meghitten, orrot az orrhoz dugva ücsörgött hosszasan. Figyelni csak akkor kellett, ha kedveskedve meg akarta nyalni őket, mert olyankor a gyerekkutya egy nyelvcsapással fél méternyit taszította odébb az aprókat. Folytattuk a kiképzést siklóval, békával, sündisznóval, Bódog pedig ezekhez is szépen leült, és a lehetőségekhez képesti legközelebbről szaglászta őket. Gyerekkorában még szórakoztatta, hogy trappolással szétrebbentheti a galambokat, meg matchboxosat játszhat a földön kószáló cserebogarakkal, de később ez se érdekelte. Nagyjából úgy képződhetett le benne, hogy ami mozog, az játék, márpedig ő a játékaira is nagyon vigyáz. Mondjuk a hirtelen megugró őznek a nyomába ered a susnyásban, de csak az esélytelenek biztos nyugalmával, egy busz bumfordi kecsességével. A kismacskákkal szemben viszont felnőtt kankutya létére egyenesen dadamód viselkedik, bár az összezavarja, ha a kicsik a hasa alá akarnak bújni. Egyedül a lovak bizonytalanítják el a nagy méretükkel, azokat időnként még megugatja.
Az falun derült ki igazán, hogy Bódog az állatvilágot mennyire pacifista módon szemléli. A kertünkbe három oldalról szabad a bejárás mindenféle lénynek, masíroznak is fel-alá, mint a búcsúban. Történt aztán egyszer, hogy a háztól úgy 20 méterre a gyümölcsfákat abajgattuk épp, mikor a verandáról robaj hallatszott: a reggelink maradékaival megpakolt asztalon egy foltos macska settenkedett, és közben levert valamit. Reagáltam is azonnal sok decibellel, hogy „mi az anyád kenyerit csinálsz te ott?”, amire a házból egy cirmos is kispurizott, és a két macs együtt nyargalt elfele. Mindezt Bódog úgy tíz méterről teljes nyugalommal, félig leeresztett szemhéjak alól figyelte, és csak mikor a macskák már a kapunál jártak, akkor szaladt utánuk a tisztesség kedvéért másfél lépést.
Mi tanítottuk, ne panaszkodjunk. Majd máskor nem hagyunk kint őrizetlenül kaját.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Egy hozzászólás a “Bódog és az állatok” című cikkhez.

  1. Kriszta szerint:

    Elhatároztam, hogy nem fogom minden egyes Bódogos bejegyzésnél megjegyezni, mennyire édes ez a kutya. De egyszerűen nem bírom megállni! Annyira gyönyörű pofája van, én nem tehetek róla, de imádom! :)

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra