Bódog és az orrjóság

Vidra

orrjosag2

Az orrjóság szerintem nagyon aranyos szó, egyébként pedig létező szakkifejezés: kutyás versenyeken ez egy pontozható kategória.
Bódog vizuális orrjósága nyilvánvalóan maximum pontszámot érdemelne: szépséges, orrszerű, arcberendezkedéséhez pompásan illeszkedő, ráadásul piros orra van, mint ahogy az a képeken látható. Természetesen az orrjóság kategóriát nem erre találták ki, hanem a szimatolási, szagkövetési, más megfogalmazásban orrhasználati képességek értékelésére.
Tévhit, hogy minden kutyának kiváló a szaglása: alkattól és külső körülményektől függően van olyan kutya, amelyik van annyira szétszórt vagy tehetségtelen, hogy simán elmegy a zsákmány (labda, kaja) mellett.
Bódogról már kiskorában kiderült, hogy meglehetősen kényelmes (lásd még: lusta) kutya, agility- és apport-eb soha nem lesz belőle, mutattak viszont jelek arra, hogy a szaglása irigylésre méltó. Időnként azon is elgondolkodtam, lehet-e a kutyának orr-izomláza, olyan aktívan képes egyébként moccanatlan testhelyzetben, látványos orrizom-mozgások kíséretében szaglászni.
Elkezdtük hát tesztelni az orrát, és Bódog nagyon élvezte ezeket a feladatokat. Először csak a lakásban rejtettünk el neki dolgokat, megtévesztő szagmintákat is elhagyva itt-ott, aztán a lépcsőházat is bevontuk a játékba, később pedig jött a park. Bódog boldogan keresett és talált, csak ott akadt el a tudományunk, hogy a keresés jobban fellelkesíti, mint a találás. Eléri a zsákmányt, felveszi/megeszi, aztán földre szorított orral szalad tovább, hátha talál még valamit. Úgyhogy ezen még dolgozni kell.
Büszkék vagyunk rá egyébként, egyszer engem is megtalált. Majdnem.
Megbeszéltük, hogy a szőrösebbik gazdájával kisétálnak a parkba, miközben én ugyanezt a parkot más irányból támadom. Előre meghatározott útvonalon csináltam neki szagból csapát, aztán telefonon szóltam, hogy indulhatnak az elejétől. Bódog rövid pórázra került, orra rátapadt a talajra, és mozdonyos lendülettel, végig a szagon maradva villámgyorsan átszelte a parkot, miközben gazdája károlybácsisan lobogott mögötte a bozótosban. Végül megérkezett: két méterre tőlem megállt, és engem már nem talált, tanácstalanul toporgott. Tényleg két méterre voltam tőle, csak függőlegesen: egy fán ülve vártam rá, és ezt a dimenziót egyáltalán nem tudta hová tenni. De látszott rajta a megkönnyebbülés, mikor aztán a nyakába ugrottam.
Bizton állíthatom, hogy Bódognak mind közül ez a kedvenc játéka (mármint nem a nyakbaugrás, hanem a szagkövetés). És ki tudja, lehet, hogy egyszer még jól jön, hogy ilyen tehetséges az orra.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

5 hozzászólás a “Bódog és az orrjóság” című cikkhez.

  1. Kriszta szerint:

    Ez a játék nagyon tetszik, tök jó hogy ilyen mókákat találtok ki Bódognak :) Én úgy szeretem a szimathangot. Attól a szuszogástól mindig úgy kell nevetnem :)

    VálaszVálasz
  2. Mami szerint:

    Bódog jó helyen van. Remélem sok kutyaorrnak lesz ilyen szerencséje.
    Mi Fánikutyánknak is van orrtörténete. Különböző minőségű és nagyságú orrtornyokat tud létrehozni. Ha esik, akkor sártornyot, (ezt meg is tudja szárítani, agyagkemény lesz.) Ha havazik akkor hótornyot hoz nekünk.
    Előfordult már, hogy a balatoni nádasból iszaporrtoronnyal hínárköpenyben jött elő. A Bélatelepi Rém hhe.

    VálaszVálasz
  3. Vidra szerint:

    Mami, alkalomadtán egy száraz sártornyos orrszerkezetről csinálhatnál nekünk képet :)

    VálaszVálasz
  4. Mami szerint:

    Rendben…mostanság amúgy is állandóan esik. Rákészülök :)

    VálaszVálasz
  5. Vidra szerint:

    Szolg. közl: Zsófi, hiába próbálok válaszolni a mailedre, a freemail visszadobja, mint ismeretlen cimet. Próbálj írni nekem egyet vidrakukacmokshára, köszi

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra