Anya lettem: kirándulások, geocaching és a hegyeink

Myreille

Ezernyi dolgot lehetne (sőt, talán kellene is) csinálni a kertben így ősszel, de mi inkább kirándulunk, hiszen süt a nap, friss a levegő és van új túrabakancsunk is.

A Naszályon a Látó-hegy. Csak ültünk ott és tökéletes volt a világ. (Fotó: Myreille)

A Naszályon a Látó-hegy. Csak ültünk ott és tökéletes volt a világ. (Fotó: Myreille)

Soha nem mondtuk ki, egyszerűen tudtuk, hogy szeretünk kirándulni. Tavaly és idén tavasszal még csak a közeli erdőbe merészkedtünk, de idén – egy évvel Dani műtétje után – már nagyobb távokat is bevállaltunk.

Először megnéztük a falunkat a közeli dombról, ahol még sohasem jártunk. 8.7 km-es séta volt, de a gyerekeink ugyanannyira élvezték, mint mi.

Szerettük az ősz színeit, az erdő hangjait - megállapodtunk, hogy minden kiabálásnál földre pottyan egy mókus - és még vadlesre is másztunk. (Fotó: Myreille)

Szerettük az ősz színeit, az erdő hangjait – megállapodtunk, hogy minden kiabálásnál földre pottyan egy mókus – és még vadlesre is másztunk. (Fotó: Myreille)

Félúton, a hegytetőn a gyerekeink úgy ették a májkrémes kenyeret, mint máskor a csokit és nyugodtan (!!!) üldögéltek a padon a végtelen erergiagombócok. (Fotó: Myreille)

Félúton, a hegytetőn a gyerekeink úgy ették a májkrémes kenyeret, mint máskor a csokit és nyugodtan (!!!) üldögéltek a padon a végtelen erergiagombócok. (Fotó: Myreille)

 

Itt élünk! Ezen a képen rajta van a házunk meg látszik, milyen jó helyen élünk. (Fotó: Myreille)

Itt élünk! Ezen a képen rajta van a házunk meg látszik, milyen klassz a környék. (Fotó: Myreille)

 

Hegyek, mezők, ősz (Fotó: Myreille)

Hegyek, mezők, ősz. Nyújtózott a szemünk és végre megint volt fél óránk, amikor azt néztük, hogy nő, hogyan hajlik a fő és hogyan úsznak a felhők az égen. (Fotó: Myreille)

 

Olyan utakon jártunk, amelyet régen, az 1800-as, 1900-as években rendszeresen használtak, ma azonban csak turisták, vadászok és traktorok járnak. (Fotó: Myreille)

Olyan utakon jártunk, amelyet régen, az 1800-as, 1900-as években rendszeresen használtak, ma azonban csak turisták, vadászok és traktorok járnak. (Fotó: Myreille)

 

Az első ládánk, amit megtaláltunk. Itt kaptak rá a fiúk a geocaching-re. (Fotó: Myreille)

Az első ládánk, amit megtaláltunk. Itt kaptak rá a fiúk a geocaching-re. (Fotó: Myreille)

 

Ájtatos manót vagy más néven imádkozó sáskát talált Zsombi. (Fotó: Myreille)

Ájtatos manót vagy más néven imádkozó sáskát talált Zsombi, másnap a suliban környezet órán rövid előadást is tartott az imádkozó sáskáról. Tudtad, hogy nem is a sáskák családjába tartozik? (Fotó: Myreille)

 

Ott a Naszály 652 méteres szédületes csúcsa - amit minden nap látunk az ablakból is -, így muszáj volt megmászni. (Fotó: Myreille)

Ott a Naszály 652 méteres “szédületes” csúcsa – amit minden nap látunk az ablakból is – adódott, hogy meg kellene mászni. Amúgy a hegyen 3 láda is van… (Fotó: Myreille)

Lelkes időjárás-előrejelzés figyelők lettünk. Hétfőn jó időt ígértek a hétvégére, kedden mindannyiunknak vettünk egy-egy túrabakancsot, szerdán pedig elkezdtük tervezgetni, mit pakolunk a hátizsákba.

Szombaton persze nem 10-kor, hanem 11-kor indultunk. Tökéletes kiránduló idő volt. Az első ládát azonnal megtaláltuk, majd láttunk mindenféle vicces dolgot:

Az erdő tele van érdekes dologgal. Óriási gilisztákkal...

Óriási gilisztát, amit alaposan megfigyeltek a fiaim és a férjemmel összekapartuk minden tudásunkat a gyűrűsférgekről.  (Fotó: Myreille)

 

... metálkékben....

Majd láttunk rengeteg bogarat, de nem mindegyiket találtuk meg a Búvárzsebkönyv Bogarak kötetében. (Fotó: Myreille)

 

... aranyban és rózsaaranyban játszó bogarakkal. (Fotó: Myreille)

És voltak olyan bogarak, amelyek bármelyik divathéten a menők között lennének… (Fotó: Myreille)

A terep most sokkal nehezebb volt. Egyrészt 400 méteres szintkülönbséget kellett legyőznünk és az út nem csak emelkedett (majd lejtett), de még köves is volt, amin nehéz lépkedni, főleg a 9. kilométer után.

Felmásztunk a Naszály tetején a geodéziai mérőtorony tetejére – vaslétrán, borzasztó magasra, remegett is a lábam -, majd felváltva cipeltük Danit, mintha a gyerekünk csak arra tanítana minket, hogy a túlsúly milyen megterhelést jelent.

 

Szerencsére az őszi erdő tartogatott meglepetéseket. Ettünk szedret. (Fotó: Myreille)

Szerencsére az őszi erdő tartogatott meglepetéseket. Ettünk szedret. (Fotó: Myreille)

 

Láttunk mesebeli tavat, mert ilyen helyen csak vizitündérek élhetnek, akik akkor táncolnak a vízen, amikor ragyog a holdfény. (Fotó: Myreille)

Láttunk mesebeli tavat, mert ilyen helyen csak vizitündérek élhetnek, akik akkor táncolnak a vízen, amikor ragyog a holdfény. (Fotó: Myreille)

 

Túránk során újra és újra felbukkant néhány őszi kikerics (Colchicum autumnale). (Fotó: Myreille)

Túránk során újra és újra felbukkant néhány őszi kikerics (Colchicum autumnale). (Fotó: Myreille)

Majd elértünk a Látó-hegyre. Egészen pontosan a Naszály azon részére, amit Látó-hegynek neveznek. Ültünk a sziklákon és a párás idő ellenére elképesztő volt a látvány. Lábunk alatt kanyargott a Duna és terült el Vác. Térkép, de csodálatos térkép volt a táj.

Dunakanyar a Naszály-Látó-hegyről (Fotó: Myreille)

Dunakanyar a Naszály-Látó-hegyről (Fotó: Myreille)

 

Térkép a táj, és ott is a Duna kanyarog Vácnál... (Fotó: Myreille)

Térkép a táj, és ott is a Duna kanyarog Vácnál… (Fotó: Myreille)

A kirándulás után a lábamban az izomláz a kellemesnél egy fokkal fájdalmasabb, de megint az időjárás-előrejelzést nézem. Hétvégén megint jó idő lesz. Legalább egyik nap el kellene menni kirándulni valamerre. Nem sokat, nem nehéz terepen. Nem lenne rossz ötlet Dobogókő, ám Nagymaros-Zebegény környéke is csábít…

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra