Északipart: történetek és emberek a Balaton partról

Myreille

Sohasem voltam igazán budapesti és ezért sohasem kapott el az a bizonyos balatoni hangulat, amíg a Balaton-felvidék meg nem telt történetekkel, ízekkel, illatokkal.

Vidéki lány vagyok és nekem a Budapest-Balaton táv általában a Velencei-tóig tart. Oda megyek haza. Sokszor próbáltam elkapni azt a balatoni hangulatot, amiért az emberek képesek péntekenként az M7-es őrületében részt venni, de hiába tetszett a tó, a táj (Tihany, Balatonfüred), a vitorlázás, hiába volt egy-két emlékezetes nyaralásom, kiruccanásom, végig kívülálló voltam. Nem voltak gyökereim és nem úgy mentem végig a nyaralótól a strandig, hogy mindenkinek köszöntem.

Tavaly egészen véletlenül került a kezembe az Északipart magazin. Azzal ragadott meg, hogy nagyon szép kiadvány. Jó papír, szép képek, szép tördelés. Hetekig hordtam magammal, hogyha lesz egy üres félórám, elolvasom Nyáry Krisztián írását Kisfaludy Sándor szerelmeiről. Végül egy egész, esős vasárnap délután szakadt rám és csak olvastam, olvastam, és a Balaton “megtelt” emberekkel, vágyakkal, álmokkal. Megismertem a köveskáli Kerékbár, a tihanyi Artplacc, a füves pap, pontosan esperes, a káptalantói piac stb. történetét.

Azon az esős délutánon két dolog történt: elkezdtem vágyni a Balatonra és kíváncsian vártam az Észaipart következő számát. A nyár elején némi csalódást jelentett, hogy a Pogány madonna került a címlapra – rettentően unom ezt a filmet, úgy érzem, mintha minden héten ez ment volna a tévében -, ám amint ezen túllendültem, remekül szórakoztam. Nyáry Krisztián most Jókairól mesél és különös pikantériát adott a dolognak, hogy a Jókai-villára és a sárgabarackokra élénken emlékszem, megtudtam, hogy van egy teázó az erdő mélyén, mi minden történhet egy malommal és újabbnál újabb embereket ismeretem. A következő öt évre elegendő balatoni tervem van, hogy mit kellene megnézni, kipróbálni, megkóstolni.

 

eszakipart_borito

eszakipart_lapozok6

eszakipart_lapozok5

eszakipart_lapozok4

eszakipart_lapozok2

A Balaton jelene ugyanolyan érdekes, mint a múltja, pontosabban azok az emberek érdekesek, akik miatt a mai napig él az a bizonyos magával ragadó és generációról generációra szálló Balatoni hangulat. Lehet náluk bodza- és mentaszörpöt inni, borjúpaprikást, sült kacsacombot, pisztrángot enni vagy éppen mákosgubát madártejjel, karamellás krémest, jó borokat kóstolni és beszélgetni. Megállni, lelassulni és élvezni az életet.

“Ha megöregszem pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. […] Szüretre vendégeket hívok majd, akik nem szeretik a zenét, nem értenek a politikához, s tudnak hallgatni a diófa alatt.” (Márai Sándor)

Az Északipart Borászai magazinban 55 olyan pincészetről és borászról lehet olvasni, akik a Balaton-felvidék három híres borvidékén élnek, minőségi bort termelnek és akikhez egy-egy kirándulás alkalmával be lehet ugrani, boraikat meg lehet kóstolni, le lehet ülni velük a “diófa alá” beszélgetni. A kiadvány egyszerre útikalauz és kedvcsináló.

eszakipart_boraszai

Az Északipart és az Északipart Borászai olyan magazin, amelyeket lapozgatni kell, akár a Balaton parton, akár hétközben, amikor az ember lélekben már a hétvégére készülődik. Sőt, el lehet tenni borús téli napokra, amikor a nyárra vágyunk.

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra