Tekintve hogy az illatos internet még mindig nem igazán megoldott, nincs más hátra: a szagolgatáshoz személyesen kell elutazni Sangerhausenbe, a világ legnagyobb és legjobban illatozó rózsagyűjteményéig.
Aki szereti a rózsákat, az itt nagyjából úgy érezheti magát, mint Gombóc Artúr a csokiboltban. Vannak futórózsák, minirózsák, kúszórózsák, tearózsák, ágyasrózsák, bazsarózsák, apróbb és nagyobb virágokkal, bokrokon és fákon, alattomban támadó szín- és illatorgiával. Bocsánat, hogy nem bocsátkozom részletekbe, de 12 és fél hektár 8300 faját és 75 ezer virágát viszonylag nehéz fejből felsorolni. Persze jó 100 év alatt volt is idejük összerakni és ápolgatni ezt a kis gyűjteményt, meg a járulékos történeteket.
Évek óta kínzott a kérdés, hogy (főleg Olaszországban) miért ültetnek rózsabokrokat a szőlősorok végeibe, és itt végre megkaptam rá a választ: a rózsa annyira érzékeny, hogy ha bármilyen kártevő kárt tenni készül, azt a rózsán előbb észre lehet venni, mint a szőlőn. Ebből is látszik, hogy a rózsatárlat-vezetők meglehetősen felkészültek minden kérdésre.
Aki bírja az extrémen bizarr kajákat, az helyben kipróbálhatja a rózsalekvárt, rózsalikőrt, rózsafagyit és rózsasütit is, szerintem konkrétan szappanízű mindegyik, de ízlésről nem vitatkozunk.
Ez az írás pedig azért került ide pont most, mert bár tavasztól őszig bármikor nagyon jó hely a volt Kelet-Németország illatozó gyöngyszeme, igazán a most következő 2-3-4 hétben érdemes beszagolni Rozáriumba: ilyenkor egyszerre nyílik minden virág.
További info: www.europa-rosarium.de
Nézegess rózsakertet! (Fotó: Vidra)
