Hótalppal a Dolomitok legszebb vidékén

kovács attila

Talán nincs is szebb annál, mikor a fehér sziklák között kifeszül a hó puha paplanja, és érintetlen felületébe gyarló módon sormintát rajzol a hótalp. Újraélheted a felfedezés, elsőség örömét egy látszólag felfedezett és sokadik helyezetteknek fenntartott világból érkezve ide: a Dolomitok csodakertjébe.

A Misurina-tó nagy kedvencem, összeszorul a szívem a Tre Cime sziluettjétől, az Auronzo ház környékét már ismerem: nyáron. De egyszer (őrült elmék, őrült pillanatai) ellátogattunk ide februárban, túrasível, 2 méter friss porhóval küzdve a -20 fokban. Akkor döbbentett meg, milyen szép is ez a vidék, mennyire elhagyatott és milyen tökéletes itt a csend- csak a jégkristályok peregnek le néha halk csilingeléssel a hófelszínre.

Természettudományos alapokon nyugvó neveltetést kaptam, már kamasz koromban is fújtam, hogy lettek ezek a hegyek egykori tengerfenéken felhalmozódott mészvázú egysejtűek vázaiból. Akkori élénk fantáziámmal el is tudtam képzelni a langyos hullámokat, melyek az egykor borították a most havas hegyekkel fedett felszínt. Azóta történt egy s más…

Most már, hogy tisztában vagyok azzal hogyan lesz a piciny nummulitesből mészkő, és mindez a szén-dioxid légkörből kőbe épülésével hogyan hat a Föld hőháztartására, mélyebb logikát vélek felfedezni a folyamat mögött. Talán még erre is találnék magyarázatot a könyvekben. De mi van a dolog esztétikai oldalával?

A geológiai folyamatok eredményezhetnének semmitmondó kupacokat is. Ezzel ellentétben kifejezetten szép formák kapcsolódnak a mészkő és a dolomit alapanyagú hegyekhez, gondoljuk csak a trópusi kúpkarsztokra, vagy a cseppkőbarlangokra. Ezzel sem mondtam újat. De mi értelme van ennek az egésznek?

Fotó: utazom.com

Hagyjuk az okok keresését, mélyüljünk el az élvezetükben: csodás látvány a Dolomitok nyáron, egészen megdöbbentő télen. A Misurina tótól a Lago Antorno-ig a legnagyobb télben is fel tudunk jutni, az itt található kis Albergo előtt nyugodtan hagyhatjuk az autót. Hogy ez miért fontos, később kiderül.

Az olaszok élelmes nép: bár az Auronzo ház felé eső, félúton elhelyezkedő kis étteremig is el lehet jutni hólánccal, itt, az albergonál minden nap motoros szán szolgáltatást vehetünk igénybe, akár 6-8 embert is fel tud szállni a szán mögé kötött utánfutóra. Persze ezt leginkább a szánkózók használják, akik a turistaházig felvitetik, lefelé pedig a gravitációra bízzák magukat. De ha túrázni indulunk, akkor is jól jöhet ez a könnyítés, főleg felfelé, 7 kilométert spórolhatunk. Ajjaj, ezért is, megkapom, milyen puha koca vagyok, mindegy, jogos, ide lőjetek.

Fotó: utazom.com

Csodás túra, természetesen, csak ha a hóviszonyok megengedik, ha innen a Locatelli házig gyaloglunk, a Monte Paterno alatt, majd a háztól, a Tre Cime tornyait megkerülve visszasétálhatunk a kiindulópontunkra. Egész napos kaland ez, és kizárólag akkor lehet telesíteni, ha a lavinaveszély nem teszi az ösvényt veszélyessé: erről tájékozódjunk az illetékesektől, és minimális kockázatot se vállaljunk.

A szomszédos völgyek erdőségeiben is tehetünk életre szóló élményekkel kecsegető, és a fákkal borított terep miatt kevésbé veszélyes túrákat, itt ha felértünk a völgyfőbe, a saját nyomainkon visszajuthatunk a kiinduláshoz. Fokozottan figyeljünk az út tervezésénél arra, hogy korán sötétedik, illetve, hogy nincsenek nyitott menedékházak a hegyekben. Készüljünk meleg ruhával, akár száraz tartalék ruhával is, elemózsiával, innivalóval, tájolóval, térképpel, legyen nálunk feltöltött és bekapcsolt mobiltelefon, és jegyezzük meg a hegyimentők számát vagy hívjuk a 112-őt baj esetén, illetve figyeljünk arra is, hogy pontosan el tudjuk mondani aktuális helyzetünket és útvonalunkat.

Nem árt, ha van biztosításunk, máskülönben komoly euróösszegekbe kerülhet még egy sima eltévedés is, nem is említve a komolyabb bajokat. Számoljunk azzal, hogy a mély hóban hótalppal haladva is hosszabb ideig tart és sokkal fárasztóbb lehet egy túra, mint általában, ezért óvatosan vállaljunk be komolyabb távokat. Az autóban mindig legyen hólapát és hólánc, a zár fagytalanítóját pedig tegyük a zsákunkba, ha elindulunk: ha az is bennragad, sok hasznát nem vesszük. Még a nem fagyálló nyári szélvédőmosó ablakra fecskendezésének hatásairól is tudnék mesélni -18 fok alatt, de inkább most nem.

Fotó: utazom.com

Összességében, hihetetlen szép és nagyon emlékezetes túrát tehetünk erre, ha már az Alacsony Tátrában és a közeli Alpokban minden helyet felfedeztünk hótalppal. Ha nem, akkor is szép célpont, de kezdjük valami közelebbivel a téli mókák egyik legjobbikával való ismerkedést. Az olaszok munkához való hozzáállását pedig mi sem példázza jobban, hogy reggel felkönnyítettünk motoros szánnal a házhoz, és ezt bizony megbűnhődtünk visszafelé: a megbeszélt időpont előtt fél órával már ott ácsorogtunk az Auronzo ház előtt: ijesztő magányban. Se szánkózók, se motoros szán- a völgyben pedig olyan csend, hogy egy halkabb mókuspukit is mennydörgésnek hallottunk volna- pedig onnan vártuk a felmentő szánberregést. Nem jött.

Sötétedett, -18 ról elkezdett lefelé csúszni a hőmérő higanyszála, megtévesztően jó idő volt, míg sütött a nap. Mit volt mit tenni, elindultunk lefelé magunk az autó irányába, kb. másfél órás sétának kinéző szakaszon. Majd két, a fenyők között felénk kanyargó fénycsóva tűnt fel: ezt megelőzően az olaszok dr. Sherlockot megszégyenítő logikával rájöttek a parkolóban egyedül árválkodó magyar rendszámú autó eredetére, majd hanyatt homlok repesztettek felfelé a hegyen felejtettekért. Hm, próbáltam morcosnak tűnni, de azért őszinte örömmel hagyta el a számat a grazie…

Nézd meg a többi képet is, ami a hófedte Dolomitokban készült!>>

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra