Mese a fakopáncsról és az óriási diótörőről

Myreille

fakopancs01

20 éve kopogtatja a villanypóznát egy fakopáncs. Eddig azt hittem, hogy rovarokat, lárvákat keres, ma viszont meg kellett ismernem egy óriási diótörőt.

Néha – főleg hajnalban – az idegeimre ment, de azóta kedvelem a fakopáncsot, amióta először meghallottam kopogtatni a ház előtti fa villanypóznán. Húsz éve hallgatom, ha a szobámban alszom anyuéknál, hogy kitartóan veri az ütemet. Talán Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) lehet…

Ma egészen véletlenül vettem észre, hogy a csőrében egy dióval érkezett az oszlophoz. Szemérmetlen kukkolóvá váltam, sőt, még fotóztam is. A fakopáncs a diót beillesztette a pózna hasadékába, majd feltörte és kikaparta a belsejét. Azt hiszem, ezt nevezik eszközhasználatnak. Amatőr ornitológus énem örömtáncot járt, és kiderült, amit én eddig lámpaoszlopnak gondoltam tulajdonképpen egy óriási diótörő vagy diósatu.

fakopancs02

A történet szereplői: a lámpaoszlop, a fakopáncs és én (Fotó: Myreille)

fakopancs03

Néha visszanéz és nem egyértelmű, hogy ki figyel kit. (Fotó: Myreille)

fakopancs04

A hasadékban ott a feltört dió. (Fotó: Myreille)

fakopancs06

Az etikett szerint így eszik a fakopáncsok a diót. Még hogy csak az ember zseniális. (Fotó: Myreille)

fakopancs07

Éberség ebéd közben is (Fotó: Myreille)

fakopancs08

Azok a karmok, az a csőr. Nem lennék dió. (Fotó: Myreille)

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra