Mikszáthtal Selmecbányán

Myreille

lead

“…mert Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik; tertium non datur” avagy Banská Štiavnica képekben.

“Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya.
Bocsássa meg az ottani érdemes magisztrátus ezt a becsmérlést, nem akar lenni sem sértés, sem gúny, különösen az élőkre vonatkozólag, kik bizonyára nem tehetnek róla, hogy az őseik olyan bolondos helyre építkeztek. Nyájas olvasó, ki még nem jártál e görbe országban, képzelj magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant, egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez.
Ha végigjárod e maga a természet által kikövezett várost, szíved csordultig megtelik humanisztikus érzelmekkel, s elérzékenyülten sóhajtasz föl: “Hát még itt is emberek laknak?”
A vidék kietlen, rút, az időjárás mostoha.
A zimankós “Szitnya”, a “felhők szeretője” erővel aszott keblére húzza le szeretőit, akármerre tartanak.
Ha felhője nincs, mint a mellőzött vénleány, duzzog, fölfújja magát. Ha tehát eső nem esik, szél sivít végig a zegzugos utcákon, a sikátorokon. Szomorú város ez! A levegője méreg a bányák kipárolgásától, vizétől “golyva” nő a halvány arcú leányok és idétlen férfinép nyakán. A harmadévi újoncozásnál hatszáz katonakötelezett ifjú közül négy vált be “császár emberinek”. (Szinte szégyenlem megírni.)
Egy idősb nőt láttam egyszer a “Kamara utcán”, amint lihegve és a fáradságtól kimerülten egy mennydörgős nagy kosárral a hátán mászott a hegynek, mert Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik; tertium non datur.”
[…]
“S valóban, a Csemezék lakásától a Mirkovszkiékig jó másfél órányi út volt, mert le kellett ereszkedni egész a lutheránus templomig, onnan megkerülni a várost Szélakna felé, s ott a katolikus anyaszentegyház melletti kőlépcsőzeten fölkapaszkodni a “Klopácskára”, melytől már aztán tűrhető út visz a Mirkovszki házig.”

(Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak)

Azt hiszem, ennyit éppen elég tudni Banská Štiavnica-ról, azaz Selmecbányáról, illetve a többiről a képek mesélnek. (Nekem Banská Štiavnica Szlovákia Český Krumlovja, ahol ráadásul még Maflasarok is van.)

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Egy hozzászólás a “Mikszáthtal Selmecbányán” című cikkhez.

  1. Zsóka szerint:

    Csodás képeid kellemes emlékeket ébresztettek bennem.:)
    KÖSZÖNÖM!

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra