Sörtúra, avagy így készül a folyékony kenyér

Myreille

A “folyékony kenyér” és a léhűtők nyomában Dreher Antal, a Sörkirály 200. születésnapja alkalmából.

Kocsmáros gyerekének lenni jár bizonyos előnyökkel. Az ember lánya 14 évesen már tud sört csapolni, szagról felismeri az égetett szeszeket – aztán a főiskolán nagyzolhat azzal, hogy szagról megmondja mi van a pohárban -, tudja, melyik vendég kéri zöld és melyik barna üvegből a Kőbányait – ez még a rendszerváltás előtti évek -, és nagy valószínűséggel megutálja a sört. Ettől függetlenül adtam egy esélyt a sörnek, hátha öregedtem már annyit, hogy most már szeretem, de engem igazán a gyárlátogatás vonzott. How it’s made élőben, juhé!

A főzőházban a csillogó múlt és a számítógép vezérelt jelen találkozik. A sárga rézüstök valamint a eozinmázas Zsolnay-csempék pontosan jelölik a főzőház korát. 1910-1912 között épült főzőház eklektikus stílusa megunhatatlan, azonban a rézkupolákon belül modern technika található, amelyet számítógép vezényel. Egy-egy műszak alatt csupán 3 ember dolgozik itt, ők is a számítógép monitorját nézik. A sörgyártás ezen fázisában, az alapanyagokból (vízből, malátából és komlóból) elkészül a sörlé, amely az erjesztőkádakban és -tartályokban az élesztő munkájának következtében alkoholos és “buborékos” itallá válik. – Egykoron a sör hűtését a léhűtők végezték. – A sör ászokolása (végső érlelése) a gyár alatti 30 km hosszú pincerendszer (3000 hl-es) tartályaiban történik.

A dobozoló üzemben éppen takarítottak, amikor a gyárban jártam, viszont a palackozó kárpótolt mindenért. A gyártási terület feletti galériáról jól lehetett látni, az üvegek és ládák végtelen araszolását a futószalagon valamint a palackozó gép elképesztő sebességét. Tényleg olyan volt minden, mint a How it’s made-ben bemutatott gyárakban, csak azzal a különbséggel, hogy a gyár most a lábam alatt kanyargott a gyártósor és senki sem lassította le a palacktöltőt, amely – 46.000 palack/órát tud – és amíg a “nagy tárcsa” végigfordul éppen megtelik az üveg sörrel.

A gyárlátogatás után esélyt kapott a sör és megtanultam sört kóstolni. Viccesebb, mint a borkóstolás, mert a szagolgatás mellett jött a befogott orrú kortyolás. A sört továbbra sem szeretem, de ha elém tesznek egy barna sört, lehet hogy meg fogom inni.

A múzeum és a gyár területén rengeteg sörreklámot láttam, köztük a klasszikusnak számító “A sör folyékony kenyér”-t is, de fontos észben tartani, hogy bár a sör 95 %-a víz, azért alkoholról beszélünk, fogyasztani csak mértékkel érdemes.

Sörtúrára itt lehet benevezni>>
Dreher sörgyár>>

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Egy hozzászólás a “Sörtúra, avagy így készül a folyékony kenyér” című cikkhez.

  1. G. szerint:

    Szia! Nagyon örültem ennek a cikknek, mivel a párom a laborban dolgozik, de ő még nem fotózott ennyit :) Tetszett! (persze belinkelem nekik is, hadd lássák, milyen híresek)

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra