Azt a küldetést találtam ki, hogy elmegyek a Báthory u. 17-hez és megnézem, ma hogyan “fest” a kapualj, amit Mácsai István 1987-ben megfestett. Szerencsém volt, mert egy néni után be tudtam surranni, sőt, találtam kukát is, amit csak a “helyére” kellett vonszolnom. Sorvezetőt nem vittem, emlékezetből dolgoztam. Nem volt nehéz, mert a kopott és foszlott kapualj számomra ragyogott, és ott volt a Dáma szelleme is.
Mácsai István: Báthory u. 17. (1987) (fotó: Kieselbach Galéria)
Báthory u. 17. (fotó: Myreille)
Ez ismerős, mintha az előző helyen említetted volna már :) Én is rendszeres olvasóként látogattam ide, jó alakulgatást Nektek! Remélem azért nem szünik meg a másik, mert nagyon rászoktam, ‘Bibliám’ lett személy szerint, függő vagyok :$ :) Szép estét, napot!
Szia Évi!
Igen, volt már, mert ez a festmény-fénykép ötlet korábban jutott eszembe, viszont inkább a moksha.hu-n szeretném csinálni, ezért áttettem ide is, hogy a későbbiekben teljes legyen a sorozat. Mindenképpen lesznek a myreille.hu-ról átvett dolgok, pl. receptek is és az utazásos anyagok is, mert szeretném jól rendszerezni a régi dolgokat, fényképeket is.
:) Na akkor lesz munka! Végülis igen, úgy a jó, ha egy helyen vannak ;) Szeretem a képeidet, csak így tovább :)
Kedves Myreille!!! Nagyon örülök,hogy itt lehetek és olvashatlak,a Végtelen sikítást is imádom…. Nagyon klassz kis pasi a fiatok,köszönjük a fotót róla. Te,Myreille, én már szeretnélek Téged is látni.))) Mondjuk ezzel az új kócossal.))))