Anya lettem: 8 édes nap a fiam nélkül

Myreille

Nyaral a gyerek és nyaralok én is. Bélyegezzenek akárminek, nem fogok hazudni arról, mit érzek.
Anyukám bevállalta, hogy nyaraltatja csemetémet, amíg én Bécsbe, kiállításra és kozmetikushoz megyek, azaz kicsit habzsolom az életet.

A gyerek nyaralása előtti napokban az őrület határán voltam. Alváshiányom üvöltésnyire nőtt, és arra se emlékeztem, hogy mikor volt egy értelmes gondolatom. Azt hiszem, akkor mosolyogtam csupán, amikor arról beszéltem, hogy egy hét nyaralás jön nekem is, nem csak a kölyöknek.

Könnyedén és szívfájdalom nélkül hagytam Zsombort a nagyszülőknél, és a szabadság mámorító érzése semmihez sem volt fogható. Lelkiismeretesen és szorgalmasan telefonáltam minden nap, de nem a magam megnyugtatására, sokkal inkább anyuéra, mert azt, hogy milyen hősi feladatot vállalt magára, azt hiszem, hogy kettőnk közül én jobban láttam. Amíg ő rendszeresen és lelkesen biztosított arról, hogy minden rendben van a fiammal, én minden telefonbeszélgetés alkalmával arra próbáltam rájönni, hogy ő hogy van.

Szerdán felvetettem neki, hogy születésnapi ajándékként (igen, pár nap és 35 éves leszek) még 5 napot bevállalna-e, mert ez az 5 nap nagyon mozgalmasnak ígérkezik. Anyukám 1 nap gondolkodási időt kért, de ahogy reméltem, hősiesen elvállalta gyerekemet, sőt arról is biztosított, ha bármi kételyem lett volna, hogy Zsombor a főnök nem csak náluk, hanem az egész utcában. Az öcsémnek hármasával húzza fel az újhagymákat, mindenkinek csókolomot vagy sziát köszön kedve szerint, túró rudival és csokival jól tartja az egész utca, friss gyümölccsel és zöldséggel a kert, és, persze, a nagyapját bármikor rá tudja venni a mesélésre.

Gyereknapra vettem egy Thomasos mesekönyvet Zsombornak (féláron adták, nem lehetett otthagyni) és az utolsó héten már sírtam, ha azt hozta, hogy olvassak neki. Kegyetlen voltam és azt a könyvet is vitte a kölyök a nyaralásba. Így úgy tippelem, hogy apám már kívülről fújja a Thomasos meséket.

Egyetlen nap se hiányzott a gyerekem. Lehet, hogy nem túl elegáns ilyet mondani (írni), de élveztem, hogy kapok levegőt, hogy addig alszom, amíg akarok, hogy akkor és oda megyek, ahova akarok, hogy van időm nyugodtan megnézni egy butik kínálatát, ruhát próbálni és nem csak az akciós gyerekruhákat nézem át kapkodósan, hogy csak én uralom és irányítom az életem. A házasélet szabadságáról nem is beszélve… Annyira belejöttem az önzésbe, hogy a Paniniben, amolyan samanthajonesan sértésnek éreztem egy gyerek vinnyogását.

Ma azonban minden más. Gyerek nélkül túl csendes a háromnapos hétvége.

Fotó: Myreille

Már tegnap megnéztem az összes képet, amit az elmúlt egy hónapban csináltam róla, ma pedig egyenesen csomó van a gyomromban, ha rá gondolok. Hiányzik! Legszívesebben rohannék érte és komolyan fontolgatom, hogy lemondok minden programot a jövő hétre és inkább a fiammal leszek, olvasom azt a hülye Thomast, kelek hatkor… Jó volna kicsit megölelgetni, puszit lopni tőle, megdögönyözni, mesélni neki. A villámlátogatástól csak az tart vissza – és persze, ez a világon a leghízelgőbb is -, hogy nem fog kiengedni a látóteréből. Újra én leszek neki a minden.

Mármint akkor, ha valamilyen jó autó le nem szorít a dobogó legmagasabb fokáról…

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Egy hozzászólás a “Anya lettem: 8 édes nap a fiam nélkül” című cikkhez.

  1. Zazálea szerint:

    szeretem az őszinteséget. amikor kisebbek voltak a lányaink (3),mindig nagyon vártuk az iskolaidő végét…. aztán ugyanilyen vehemenciával vártuk az iskolaidő elkezdését is:o))
    nem gondolnám, hogy ez bűn lenne

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra