Anya lettem – Az anyja nevéhez a saját nevemet írom

Myreille

Két hét, amelynek elejét már elfelejtettem és sohasem akarok rá emlékezni, a többit viszont jól meg akarom jegyezni. Dani megjött, jöhet a Mikulás és a karácsony.

 

Eredetileg hosszan és részletesen akartam írni-sírni arról, milyen nehéz volt az a hét, amikor Dani született, mert én már hétfőn tudtam, hogy pénteken császármetszéssel jön világra legkisebb fiam és ehhez csütörtökön kórházba kell vonulnom, de ezt a tényt a szűk családon kívül babonából senkinek se mondtam el, inkább maszatoltam. Közben megesett az is, hogy Zsombor kedden és szerdán hányt és nekem egy beteg gyereket kellett itthon hagynom. Nem csak a műtéttől (a katétertől és a gerincbe adott zsibbasztótól) rettegtem, hanem a fiam miatt is aggódtam. Csütörtök reggel, amikor elbúcsúztam tőlük (férjemtől és a fiamtól) a folyosón, rettentően éreztem magam és bőgtem. Belül sokkal jobban, mint ahogy nyeltem az arcomon végigcsorgó könnyeket.

A kórház rettenetes volt, bár be kell vallanom, hogy így utólag elég nevetségesen hangzik, hogy a kórházakra azért panaszkodom, mert mindegy augusztusban vagy novemberben szülök, mindig rettentő meleg van. Igen, volt rengeteg rossz dolog a kórházban és életem legrosszabb másfél órája közvetlenül a második császármetszés előttre esik, de amikor a doki egy “Hello Anyu!” felkiáltással odatartotta az orrom elé a fiamat, akit pár pillanattal korábban emelt ki a hasamból, minden más megszűnt és már nem érdekelt, mi történt addig, mi minden rosszat kellett elviselnem, egyszerűen örültem Daninak.

Ekkor 2012. november 16-a volt, 9:03 az aneszteziológus szerint, a hivatalos papírok szerint viszont 9:00, így a kisebbik is elérte, hogy 18. születésnapjára egy Doxát kapjon, akárcsak bátyja.

Fiamon túl a kórházi túlélést tovább segítette Irénke, akivel ki lehetett alkudni, hogy az érzéstelenítés után 6 órával felkeljek, sőt ki is jött velem a fürdőbe, hátha szükségem lesz rá. De ment minden egyedül és arra végképp nem számítottam, hogy még egy forró levest is kapok tőle, meg annyi szeretetet és figyelmet, amelyet nem is reméltem az egészségügy gépezetében. (A kórházi kosztról egy szót se, bár a zsemle igen jó volt, kellett volna hozzá egy pohár tejföl. Tápláló és erőt adó ételekkel, szerencsére, jól álltam, hála a családomnak.)

Felejthetetlen emlék marad – és talán a fiúk egyszer rockbandát is alapítanak, ha már így összehozta őket a sors  – a váci kórház 313-as szobájának többi lakója és anyukájuk. Hihetetlen, hogy csak néhány napra futottak össze útjaink Matyi, Tomi, Barnabás, Dávid, Balázs, Maja és Fanni anyukájával, mert végtelennek tűnt minden perc, amit a kórházban töltöttünk, és közben együtt sírtunk, nevettünk, izgultunk egymásért, támaszai voltunk egymásnak, és remélem, én éppen annyi erőt adtam nekik, mint ők nekem.

Fontos okosság, hogy kórházba vonulás előtt, akárhányadik szülés, érdemes átolvasni a szoptatós füzetet, mert szülés után már késő lesz. Dani nem nyitotta rendesen a száját, ezrét ügyetlen voltam és ennek következménye sebes mellbimbó lett. (Rohadtul fáj, aki tudja, hagyja ki!) A sebekre az anyatej a legjobb gyógyír és a levegőztetés. 1 hét alatt tökéletesen begyógyultak. (Remélem, ezzel a kitárulkozással néhány kismama első napjait könnyebbé tettem.)

Dani

Dani 4150 grammal és 55 centivel született, és ahogy sejtettem, Skorpió. Szerintem tiszta apja, az apja szerint az orra és a lábujja az enyém. Nem is vitatkozom, én is látom. Az orr vicces dolog, mert nagyi mesélte anyunak régen, hogy csak azért imádkozott, hogy a gyereke ne az ő orrát örökölje. Egyetlen fia, az apám, megkapta az ő orrát, majd megkaptam én – az öcsém bezzeg nem -, én pedig tovább adtam mindkét fiamnak. Nem túl előnyös orr, de remélem, ettől még szeretni fogják.

A kedd (csak a kronológia miatt 2012. november 20.) nem volt egyszerű. Én izgatottan vártam a hajnali fürdetést – senki ne kérdezze, miért hajnali 3 és 5 között fürdetik a váci kórházban a csecsemőket, de közel két hétbe telt, mire normál napirendre szoktattam a fiamat a  hajnali bulizásról. A hajnali fürdetés után jött a hőmérőzés, majd a varratszedés, kisvizit, nagyvizit, gyerekorvos, én meg számoltam a perceket, mikor érkeznek értem életem férfijai. Nagyon boldog voltam, hogy végre, most kezdődik hátralévő gyönyörű életem és a kórház már csak  a múlt, amire nem is gondolok.

Lelkileg akkor zuhantam meg, amikor a gyerekorvos közölte szívzöreje van Daninak, azaz lyukas a szíve. Persze, hogy elbőgtem magam. – Ja, akkor is bőgtem, amikor megszületett Dani. – Később megnyugtattak, hogy van ilyen, nem akkora a baj, mint én most képzelem.

Bepakoltuk a gyerekeket az autóba – van annak bája, hogy a hátsó ülés tele van gyerekekkel – és hazaértünk. Boldogság. Pár órával később észrevettem Zsombor nyakán egy piros pöttyöt. Nem láttam még bárányhimlőt, de tudtam, hogy ez az… És lett sok piros pötty szerda reggelre. Tehát Zsombor bárányhimlős, nem mehet közösségbe, így végtelen energiájával engem szórakoztat.

A legdurvább reggel az volt, amikor Dani 1-től 7-ig tartott ébren minket, majd elaludt és pár perccel később megjelent Zsombor, hogy „Jó reggelt!”. A legjobb pillanat pedig az volt, amikor Danit ringattam és Zsombor is bemászott az ölembe. Na, ott mozdulni nem tudtam, de nem is akartam. Két ilyen fiúval csodálatos lesz az élet… tulajdonképpen már most az, csak kicsit nehéz, mert aludnék egy jót, de mindkét fiúnak nagyon nagy szüksége van rám és a maguk módján mindketten kisajátítanának.

Ma esett meg, hogy a kisebbiket etetni kellett volna, amihez én jelenleg nélkülözhetetlen vagyok, a nagyobbiknak pedig halálos éhsége volt, amit csak palacsintával lehetett csillapítani és palacsinta sütésre is csak én voltam képes… Úgy sejtem, várnak még rám lehetetlen küldetések, ráadásul Zsombor, aki Danikázza az öccsét, kezdi felfogni, hogy ez a kisgyerek, aki olyan sok időre elrabolja az ő anyukáját, itt marad…

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

9 hozzászólás a “Anya lettem – Az anyja nevéhez a saját nevemet írom” című cikkhez.

  1. Petra szerint:

    Emlékszel? “Jobb lesz…” :)
    Gratulálok!

    VálaszVálasz
  2. Csilla szerint:

    Gratulálok! :)))

    VálaszVálasz
  3. Bea szerint:

    Nagyon vártam ezt az írást, nagyon! KÖSZÖNÖM! Minden szépet Nektek, sok szeretettel!!!! :)

    VálaszVálasz
  4. Timi szerint:

    Juj hát irigyellek is meg nem is!
    Kívánok szép napokat es sok vidám élményt nektek ;))

    VálaszVálasz
  5. Kanga szerint:

    Szivből gratulálok! Nekem is van egy Danim, igaz már 20 éves.. Jaj de sok emléket hivtak elő a soraid! Ja és két gyerek nem dupla, hanem ezerszeres, de csodás lesz meglátod! Jó egészséget kivánok, nemcsak neked a picivel, hanem az egész családodnak is!!!

    VálaszVálasz
  6. Dhiriam szerint:

    Mind a két barátnőm is pár nap különbséggel veled szült, korábban a vártnál! Úgy látszik az a gyermekáldás hete volt! És a skorpiók éve, mert ők kiharcolták maguknak, hogy csak azért is azok legyenek! ;) Boldogságot! :)

    VálaszVálasz
  7. Rózsi szerint:

    Ezúton is szívből gratulálok! Dani nagyon édes, és kitartást, mert minden nappal könnyebb és könnyebb lesz az életetek! Nagyon szép volt, amikor azt az érzésedet osztottad meg, hogy nagyon jó dolog, ha az autó hátsó ülése gyerekekkel van tele ……… Isten éltessen titeket!!!!

    VálaszVálasz
  8. bluemoon szerint:

    “Most legutóbb az oviban viszont, amikor szóba hozta a témát, és megkérdezte (mini-ödipuszként), hogy mikor lesz már kisbabánk, rögtön hozzá is tette, hogy “de anukát isz kejesszünk neki”, majd kifejtette, hogy én ugye az ő anyukája vagyok, “ész mindenkinek jeden szaját küjön anukája, mejt az úd jendesz dojog”. “ (idézet a zorcsi.hu-ról)
    Gratulálok a a gyermekáldáshoz, jó egészséget, hosszú boldog életet mindenkinek!

    VálaszVálasz
  9. Bogi szerint:

    Így ismeretlenül is nagyon gratulálok! Nagyon vártam már én is a beszámolódat. Úgy látom sikerült ismét egyszerre szülnünk, (pár hét eltéréssel). Pont így aggódtam én is…persze a nagyobbik miatt. Magam miatt egyáltalán nem aggódtam, csak a 4 éves fiam miatt. És elhiszed azt, hogy 4 nap távollét után mintha egy idegen fogadott volna a lakásban? Legszívesebben ott azonnal elsírtam volna magam. Feledhetetlen élmény volt számomra, amikor szülés után először találkoztunk.
    A császárról annyit, hogy nálam is programozott lett volna, de a CTG rendetlenkedett, így egyik reggel ottfogtak, hogy 1 óra múlva kikapják. Így nem volt könnyes búcsú, mint nálatok…
    A legjobbakat kívánom. ….ja és az lesz még szép, mikor szopi közben kakil a nagy és kiabál, hogy “kész vagyok!”
    B.

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra