Gépfegyveres Pocahontas

Myreille

avatar James Cameron forgatókönyvíró és rendező sci-fi környezetbe adaptálta az őslakosok és a gyarmatosítók találkozását. A végeredmény egy igen jó film, az Avatar,  azonban Titanic rajongóknak nem ajánlott.

A nagyon távoli jövőben ott tartunk, hogy az emberiség képes az űrutazásra és távoli bolygók felfedezésére. A Pandorán olyan nyersanyagot találunk, amely jó pénzt ér az anyabolygón, tehát nekiállunk bányászni és szarunk az őslakosokra. Nincs erőegyensúly. Az őslakos kék lények, N’Avik, íjakkal, az emberiség katonái azonban gépfegyverrel harcolnak. Ebbe a háborús helyzetben érkezik meg Jake Sully-t (Sam Worthington), a deréktól lefelé megbénult tengerészgyalogos, hogy ikertestvére helyére lépve részt vegyen egy tudományos kísérletben. Egy genetikailag rá szabott N’Avi avatárba bújik, hogy néhány tudóssal együtt megismerje a bolygó egyedülálló ökoszisztémáját. Szolgálataira azonban a katonaság is igényt tart, feladata: együttműködésre bírni a “bennszülötteket”. Jake Sully-t azonban befogadják az őslakosok, velük él, megismeri szokásaikat, beleszeret a főnök lányába, lenyűgözi a bolygó különös működése és az avatárban töltött “élet” egyre valóságosabb lesz…

Az őslakosok és a gyarmatosítók találkozásának két leghíresebb történetét, a Pocahontas legendáját és a Farkasokkal táncolót, gyúrta össze James Cameron az Avatárban. Tehát nagy meglepetések nincsenek. A mozi cselekménye kiszámítható és ha nem régi filmek emlékei derengenek fel, akkor olyan nyilvánvalóan ágyaz meg egy-egy csattanónak, hogy nem kell jóstehetség a következő jelenethez. Persze, az Avatár nem azért nagyszerű film – és a valaha készült legdrágább film -, mert hibátlan a forgatókönyve, hanem azért, mert lenyűgöző a látvány. Egyértelműen a (jelenlegi) mozizás csúcsa. Részletgazdag, ötletes és meglepő. A kreativitás, amely hiányzik a cselekményből, duplán megjelenik a látványban.

Szájhúzogatásra adhat okot, hogy a N’Avik testfelépítése kísértetiesen hasonlít Jar Jar Binks-re. Bár én nagyon örülnék valami nem emberszerű értelmes lénynek, azonban Neill Blomkamp mesélte a District 9 kapcsán, hogy a kutatások azt mutatják, hogy mi emberek, csak a két lábon járó lényeket vesszük “emberszáma”, minden más állat.

Két okból kedveltem igazán az Avatárt. Jó sci-fi, én azt nagyon szeretem, és jó mozi élmény. Az álomszerű csodavilág kellemesen elegyedik az ölős-gyilkolós filmek adrenalin bombájával.

Avatar Official Movie Site >>

Avatar Youtubeon>>

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Egy hozzászólás a “Gépfegyveres Pocahontas” című cikkhez.

  1. Mami szerint:

    Tegnap este néztük meg, mert én ezt a filmet már nagyon vártam, a férjem pedig tudta ezt, úgyhogy moziztunk.
    Nem nagyon tudom jellemezni, milyen érzéssel jöttem ki. Asszem olyan visszavágyós-érzésem volt. Legszívesebben visszamentem volna a moziba, újra beülni, és elmerülni. Nekem az a jó film, amire még majd három óra után is azt tudom mondani, de kár, hogy vége. Az Avatar-t elnéztem volna még…
    És igen a történet a koncepció előre kitalálható, ez semmit nem von le az élvezetből.
    Csodavilág…

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra