Verdák 3. – Ugye, anya, ilyen legót is veszünk?

Myreille

6 évvel a második (és 11 évvel az első rész után) idén nyáron megint moziba “kell” menni Lightning McQueen miatt. Ez a történet másként profi, mint az az első kettő.

Gyerekszemmel – a fiaim filmkritikája alapján – a Verdák 3. egy nagyon jó film, a mozizás minden pillanatát élvezték, sohasem estek ki a filmből és a végén lelkesen meséltek a filmről.

A korábbi filmek alapján elképzelhetetlen volt, hogy ne moziba nézzük meg a legújabb részt, és ami igazán jó hír, hogy a filmstúdióban harmadjára is új, izgalmas és szerethető történetet kanyarítottak Lightning McQueen köré.

Röviden a sztori: A legendás Villám McQueen egyszer csak ráeszmél, hogy partvonalra szorították imádott sportágának szélsebes ifjú versenyzői. Hogy ismét régi dicsőségében tündökölhessen, egy lelkes fiatal edző, Cruz Ramirez segítségéért folyamodik, aki tudja, miként lehet McQueen újra nyerő. A néhai Hudson Doki tanításai által is erősítve a #95-ös verda egy bajnok szívével bizonyítja a Szelep Kupa legjelentősebb futamán, hogy még nem áldozott le a napja!

Ám, amíg az első két részben volt egy nagyon jó sztori klassz karakterekkel és remekül működő merchandisinggal, addig a harmadik részben nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy a forgatókönyv vázát a Pixar-Disney marketingesei dobták össze és nem a mozijegyből származó bevételre gyúrtak, hanem a filmhez kapcsolódó termékek értékesítésére.

A forgatókönyvírók hasonló briefet kaphattak:

  • legyen benne valami a spanyol ajkúaknak (Cruz Ramirez).
  • legyen benne valami a feministáknak (női karakter ne a szerelmi szálban jelenjen meg, hanem egy férfiak uralta világban).
  • legyenek új autók és Lightning McQueen kapjon új festést, hogy legyen értelme új Lego-sorozatot és újfajta kisautók, amit a gyerekek majd kikönyöröghetnek karácsonyra.

Ha tényleg így történt, akkor a tudatosságnak ez a foka zseniális és nagy kalaplengetést érdemelnek a forgatókönyvírók, mert könnyen és örömmel fogyasztható történetet alkottak. Gyerekek számára is feldolgozhatóan mutatták meg, mit jelent a kiöregedés és hogyan lehet szembenézni a legnagyobb rémálmunkkal és újratervezni az életünket. A harmadik részben megágyaztak egy végtelen hosszúra nyújtható mozifolyamnak, amiben nem kell kínosan magyarázkodni, hogy Verdákban miért állt meg az idő.

Micimackó állandó világában végtelen számú történet mesélhető, ám a technikai fejlődést nem lehet figyelmen kívül hagyni az autósportban és az autóknál: a Verdákba úgy kell megőrizni a nagy kedvenceket, hogy közben legyenek szerethető újak és a mozifilmek ne egy kaptafára készüljenek.

Már most várom a 4. részt, mert biztos vagyok benne, hogy mint most is, nem csak a marketingesek és írók profizmusa fog lenyűgözni, hanem az egész film.

A rövid bevezető és az előzetes alapján sokkal sablonosabb filmre számítottam, tipikus amerikai hőstörténetre, a kivénhedt versenyautó nagy feltámadására, ehelyett a Verdák 3. meglepő és nemes fordulatokat hozott.

Egészen vicces egy animációs filmről azt írni, amiben ráadásul beszélő autók vannak, hogy nagyon emberi és életszerű, éppen ezért nagyon szerethető, meg azért, mert simán elfér benne egy olyan mondat is, hogy

“Csak a változás állandó.”

 

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra