Willy Ronis

Remous

Először láttam a fotót, aztán ismertem meg a fotóst. Willy Ronis leghíresebb képe a “Provence-i akt”, amelyet feleségéről készített 1949-ben.

Tavaly szeptember 11-én, 99 éves korában, halt meg, s most a Monnaie de Paris-ban rendeztek tiszteletére életmű kiállítást.

Stílusa szorosan kapcsolódik szakmai tapasztalatához, szavai szerint: “minden lövéskor egy helyen csatlakozik a földi törvény és a pillanat története” – s erről a mondatáról számtalan anekdota kering, hiszen gondolatainak értelmezése mindig ideológia és politikai töltetű volt.

A teljesség igénye nélkül: 1910-ben, Párizsban egy zsidó családban született, szülei az odesszai pogromok elől menekültek, 1904-ben. Édesanyjától zenét tanult, de a fényképezés iránti tehetsége hamar megmutatkozott: első sorozatait alig 16 évesen készítette – természetesen a francia főváros utcáin. 1935-ben tagja lett a Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének, amely kommunista szellemű társaságként működött akkoriban, s Ronis apja halála után úgy döntött, szabadúszó újságíró és fotós lesz. Első jelentéseiben a franciaországi társadalmi konfliktusokat ábrázolta, majd Korzikára és az Adriai-tenger mediterrán térségébe utazott. Ezután Albániából, Jugoszláviából, Görögországból, és Tunéziából jelent francia lapok számára. 1941-től menekülni kényszerült származása miatt, s színházi dekorként, szinidirektorként, ékszerfestőként dolgozott 1944 októberéig, amikor visszatért Párizsba és csatlakozott a Francia Kommunista Párthoz.

Dolgozott a Life-nak, a Le Monde-nak, a Vogue-nak, fotóriportjait mindvégig a hitelesség és a pillanat művészi megörökítésének elkötelezettsége jellemezte. 1951-ben a Varsói Nemzetközi Béke Kongresszus után felfedezte a nyugat számára NDK-t, Csehszlovákiát, Algériát, miközben számtalan kiállítást és elismerést szerzett. Több szépművészeti egyetemen, főiskolán tanított hatalmas életkedvvel, s 88 évesen még ejtőernyős ugrásokat hajtott végre.

Willy Ronis - Le nu au polo rayé, Paris, 1970

Willy Ronis - Usine Lorraine Escaut, 1959

Willy Ronis - Le nu provençal, Gordes, 1949

Willy Ronis -Vollendam, Hollande, 1954

Willy Ronis - Les amoureux de la Bastille, Paris, 1957

Ronis habozás nélkül ragadta meg családi életének pillanatait is, ezzel bizonyítva, hogy az őszinteség nosztalgiával párosul. Ezen túlmenően az intimitás, a test és az érzelmek feszültségének keresése – minden bizonnyal – a munkája része volt.

A franciák között Ronis, Boubat, Doisneau, Cartier-Bresson neve a legismertebb a múlt századi generációból. Mind ismerték Robert Capat, Brassait, Kertészt, Moholy Nagy Lászlót otthonról, s itt lettek híresek.

Willy Ronis, Une poétique de l’engagement
La Monnaie de Paris
11, quai de Conti, 75006 Paris
2010. április 16-2010. augusztus 22.
Nyitva tartás keddtől vasárnapig 11:00-19:00, hétfőn és május 1-jén zárva.
Belépőjegy: 7 €

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra