ART

…avagy lebukott szuperhősök.

“Mohás” magyar szürkemarha Brooklynban. Akár a természet revansa is lehetne a civilizáción, de a mohagraffiti emberkéz alkotta instaláció. Zöld urban design.

Az Óperenciás tengeren túl már jártam, <<mert möndég szerencsém vót… mégsem vagyok “dzsugori”>>,

… avagy pillanatok egy elégedett, szabad ember műhelyében.

Egy kerület, amit a sokszínűségéért szeretek. Nem a nyüzsgésért, sokkal inkább azért, mert jól megfér egymás mellett az antik és a modern, a klasszikus és az avantgard; vagyis egy kerület a nemzeti kultúrák a tolerancia jegyében. Ez a párizsi Latin negyed. Forgatagos utcáiból menekülve a Panthéonhoz, és a Párizsi Magyar Intézethez közel a főváros legnagyobb körbekerített parkjába, a Luxembourg-kertben üldögélni mindig élmény.

Műgyűjtők éjszakája

Csütörtök este megint érdemes a Falk Mikásában csavarogni: nyit a Plakátgaléria, Reigl Judit kiállítása a Déroulement, az Absztrakt és Erotika kiállítás, de szinte minden galéria készül valamilyen programmal. A Haas [G/D]aléria Weszely Ernő zongora és tangóharmonika koncertjével, a Stoll’Art Kortárs Galériában Szebeni András fotóművész tart tárlatvezetése 21 kézi analóg technikával készült fotójának kiállításán, a Pintér Aukciósház pedig tavaszi árverésének anyagát mutatja be.
Műgyűjtők éjszakája
Plakátgaléria

Újabb bizonyíték Budapest sokszínűségére: Minden napra egy házszám. Az Unit magazin az első 83 napból (azaz az első 83 házszámból) montázst készített az áprilisi számba. Jaj, úgy szeretem én a montázst. Elő a bringákkal:

Egy félénk kisfiú, hogy könnyebben közelebb kerüljön zenei idoljaihoz, elkérte apja fényképezőgépét és fotózott. Később neve részben összeforrt a Depeche Mode-dal. Ő Anton Corbijn és a képei most itt vannak Budapesten.

Először az ötlet tetszett meg. Miközben átépítenek egy monumentális épületet, – a teljes kihasználatlanság helyett – helyet adnak a nyers téglafalakhoz illeszkedő kiállításnak. Az ötlet zseniális, hiszen a szakadó esőben több százméteres sorban álltak az emberek a látványért.

A képek önmagukért beszélnek. Bármit tennék hozzá csak szószátyárság lenne. Verebes Ernőnél pontosabban nem tudom megfogalmazni, micsoda érzések kavarogtak bennem Gyuri képei láttán.
” Ismerős arcot látni olyan, mint kezet mosni.
… Az arc az ember kirakata. A többi bolt meg raktár.
… Egy válságtörzs vagyunk.”

Írisz esete a körtével

Agócs Írisz nevét még sokszor le fogom írni. Rendszeres és függő Artista Blog “olvasó” vagyok. (Egyik kedvecem a “kerítés-zebra”.)
Most mégis a másik blogja miatt ragadtam billentyűzetet és ott is a körte volt az utolsó csepp. Mert mi történik, ha egy halandó felvág egy körtét? Bosszankodva vagy érzelemmentesen kivágja a magházat, aztán megeszi. Szóval a legtöbb embernek a magház a szükséges rossz, ami figyelmet és gondolatot sem érdemel. Ehhez képest Írisz megmutatja, hogyan működik a művész.

Azt a küldetést találtam ki, hogy elmegyek a Báthory u. 17-hez és megnézem, ma hogyan “fest” a kapualj, amit Mácsai István 1987-ben megfestett. Szerencsém volt, mert egy néni után be tudtam surranni, sőt, találtam kukát is, amit csak a “helyére” kellett vonszolnom. Sorvezetőt nem vittem, emlékezetből dolgoztam. Nem volt nehéz, mert a kopott és foszlott kapualj számomra ragyogott, és ott volt a Dáma szelleme is.