Anya lettem – Minden férfi egyszer édes kisfiú volt

Myreille

Egy fejezet a háromévesen is megmutatkozó kábító pasigénekről és arról, amit a fiú gyermek neveléséről az anyáknak tudni kellene.

Van képe felnőni! Belesek utána az ovi ajtaján és azt látom, hogy két lány ölelgeti lelkesen. Leteperik a szőnyegre a fiamat és csiklandozzák. A fiam pedig mosolyog, mint a tejbetök. Gyomorszájra mért ütés, hiszen alig fél órája az én karomba bújt álmosan-fázósan, mégis büszke vagyok rá. Lógjanak csak rajta fürtökben a nők…

Kis Don Juanom azonban nem csak fizikai adottságait használja rendesen – óriási barna szemeinek nincs nő, aki ellent tudna állni -, hanem a szóvirágokhoz is egyre jobban ért. Pár napja a padoknál anyukák öltöztették lányaikat és mi a fiammal beálltunk a sorba. Leguggoltam hozzá valamiért, amikor Zsombor megszólalt:
– Anya, szép a szemed!
Ebben a pillanatban nem csak én olvadtam el, hanem minden jelenlévő 3 évnél idősebb nő és a kis frászkarika pontosan tudta, mit csinált, mert a legkedvesebb mosolyával hozzáfűzte:
– Olyan szép vagy!
Az apja nem udvarol ennyit és ilyen lelkesen, nem csoda, hogy megremegett a térdem.

Szerencsére az apját se kell félteni, ha éppen eszébe jut valakit levenni a lábáról. Szüleimtől tartottunk hazafelé és Zsombor jó szokása szerint nézelődött és dumált és dumált és dumált. Főleg autókról beszélt és felháborodott, amikor valamelyik autónak nem égett a lámpája. Éppen annyira belemerült valamibe, hogy nem szúrta ki a VW kisbuszt az út szélén, az apja viszont igen.
Tudni kell, hogy Zsombor imádja a VW kisbuszokat. Előszeretettel ül a gépemhez, elindítja a google-t, majd begépelteti a szöveget és nézegeti a képeket és a videókat. Képek és videók között önállóan vált és teljes magabiztossággal használja az egeret. Legalább egy éve. Néha már felmerül, hogy neki is kellene egy számítógép, mert valamelyikünket rendszeresen kitúr. Még vacillálok, mert amíg nekem van gépem és neki nincs, és amíg én tudok írni, ő meg nem, nélkülözhetetlen vagyok számára.
Egyre távolodtunk a VW kisbusztól, amikor Zsombor csalódottan bevallotta, hogy nem látta. És erre mit tesz az apja? Lehúzódik és megfordul. Érzem, halálosan szerelmes vagyok. Megnézzük hátulról a buszt, majd újabb forduló után előröl is. A gyerek boldogan kacag a hátsó ülésen, én meg olvadozom, minden zsörtölődésem miatt lelkiismeret furdalásom támad. Imádom a férfiakat, de főleg ezt a kettőt itt az autóban…
Akkor is imádom a fiamat, amikor a hároméves nőcsábászok ügyességével megpróbál manipulálni. Valószínűleg ilyenkor helyre kellene tenni, de annyira lenyűgöz és annyira szeretném, ha felnőttként is ilyen tökfilkó lenne, hogy meghagyom neki a siker édes ízét. Legutóbb azzal vitt a sírba, hogy alvás helyett először csak kiabált, hogy ő bizony szomjas és inni kér, majd hisztizett, végül pedig bevetette a „szépen nézek és megsimogatom anya arcát” hadműveletet. Én először ideges voltam, majd kenyérre kent és nagyon untam azt, hogy nem olvashatok nyugodtan, mert fesztivál van a gyerekszobában, szóval vittem neki négykortynyi vizet. Amikor meglátott, felült az ágyban, rám mosolygott az egyik legkedvesebb mosolyával, majd közölte:
– Ezt már szeretem!
Nekem meg elakadt a szavam, egyszerre lett volna kedvem darabokra tépni és felkapni és megpörgetni a levegőben.

Zsombor a konyhában (Fotó: Myreille)

Rengeteg bennem a kétely és gyakran elbizonytalanodom, hogy vajon jól csinálom-e az anyaság dolgot. Az egyik ilyen kiakadásomra az egyik barátom pontokba szedte, amit az anyáknak a fiú gyerek neveléséről tudni kellene.

1. Olvass neki sokat (de ne a metroszexuális modern szarokat, hanem görög regék, állatmesék, Grimm – Ezeregyéjszaka – Jules Verne vonal, kb. 9 éves korig, esténként)!*
2. Vezesd rá érdekességekre! (A világ hogyan működik, milyen titkok vannak.)
3. Érdekes munkákat mutass neki az olvasottak után: katona, nyomozó, felfedező, űrhajós
4. Ezzel párhuzamosan mini-labor és kísérletek.
5. Sportoltasd heti 4x legalább – később hálás lesz érte.
6. Ne kutasd át a szobáját, de rakj rendet
7. Ne kérdezz, mesél, ha akar!
8. 10 éves korában már a suna fontosabb, mint a Lego, de a legtöbb szülő még gyereknek akarja látni, pedig…
9. Nem kell anya mellett lenni! Menjen biciklizni, csavarogni egyedül.
10. Hiába teszed ki a lelked, az első kósza muff fontosabb lesz nálad: a gyereket tekintsd hobbinak. Neked van szükséged rá, és fordítva nem lesz sosem.
11. Sok gyerek enciklopédiát stb. vegyél neki! Usborne elég jó.
12. Közös főzés!
13. Kérdezd a véleményét, merj vitatkozni és alul maradni.

*Éppen most olvastam Vekerdytől az Érzelmi biztonságot. Ő is a régi meséket javasolja. Zsombor azonban azokra a mesékre kapott rá, amelyek úgy kezdődnek, hogy Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy kisfiú, akit Zsombornak hívtak. Egy szép napon elindult az oviba és útközben látott egy hókotrót…

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

17 hozzászólás a “Anya lettem – Minden férfi egyszer édes kisfiú volt” című cikkhez.

  1. Aretha szerint:

    A katona, mint érdekes munka? Hmmm… A katonásdit szerencsére egy idő után kinövik a fiúk, aki meg nem, az beáll a seregbe hivatásosnak. És inkább olvasnék a fiamnak “metroszexuális modern szarokat”, minthogy ősmacsót neveljek belőle. Azokat ugyanis remélhetőleg a következő generáció normálisan nevelt leányai már úgy fogják elhajtani, mint a legyet. Az igazi férfi nem egyenlő a hagyományos macsóval. Szerintem…

    VálaszVálasz
  2. Myreille szerint:

    Tapasztalatom szerint a fiú gyerekek fantáziáját sokkal jobban mozgatja a katona, tűzoltó, autószerelő stb foglalkozások, mint a banki ügyintéző vagy ügyvezető igazgató. Ez nem életpálya, hanem a világ felfedezése, játék. Hány férfi akart űrhajós lenni, majd kötött ki egy íróasztal mögött?
    Szerintem az igazi férfi nem ősmacsó, hanem birtokolja a férfi energiákat. Nem taplóról beszélünk, hanem férfiról, aki erős, bátor, határozott és persze udvarias és kedves is.
    Én azt érzem gondnak, hogyha egy fiút női értékrend alapján akarnak nevelni. Aztán pedig azon vagyunk meglepődve, hogy a pasik olyan semmilyenek, linkek, céltalanok, nincs tartásuk… Szerintem az anyák felelőssége, hogy ne húzzák ki a talajt a fiaik alól.

    VálaszVálasz
  3. Aretha szerint:

    Azt ne is, csak vegyék figyelembe, hogy a hagyományos szerepek ideje lassan kezd lejárni, szerencsére. (Mielőtt kérdeznéd: van gyerekem, és igen, fiú.)

    VálaszVálasz
  4. Aretha szerint:

    Ja igen: az én gyerekem is imád harcolni, kardozni, ilyesmi. De azért ha nagyobb lesz, elmondom majd neki (már most is kezdem), hogy (1) parancsot nem fogadunk el gondolkodás nélkül, csak azért, mert “a parancs az parancs”, (2) az öldöklés nem elfogadható, (3) nem áldozunk fel semmit semmilyen ügy/eszme/ország/rezsim oltárán, és (4) ha fegyveres konfliktus tör ki a közelünkben, akkor szedjük a cókmókunkat, és minél messzebbre megyünk. Épp e négy okból nem leszünk katonák.

    VálaszVálasz
  5. rebeka szerint:

    Nekem is 4 éves a fiam és igen, őt is az autók érdeklik és már két egész hete buszvezető szerete lenni, ha felnő (előtte vasutas vagy kukás volt a terv). Nekem is az a véleményem (bár van, hogy megingok gyereknevelési kérdésekben), hogy ilyenkor a férfi-alapot kell elültetni benne és nem vagyok kétségbe esve, mert vasutas akar lenni. Nyilván ez változni fog, de igenis szeretném, ha tudatosodna benne, hogy FÉRFI, minden velejárójával együtt. Mostanában például nem kapcsolja fel a villanyt a lépcsőházban, ha este megyünk haza, hanem sütétben kell felmennünk, mert ő bátor. Én pedig megkérem, hogy fogja meg a kezem, vigyázzon rám, nehogy megbotoljak. Rettentő büszke és nagyon élvezi ezt a szerepet:-) /A 10. pont a kedvencem, mindent visz… :-) /

    VálaszVálasz
  6. Vivi szerint:

    Szerintem sincs gond a tipikus férfias foglalkozásokkal és gondolom könnyebben el is tudják képzelni, ill. fel tudják fogni hogy mit is csinál, mint az aki az irodában ül és pötyög a gépen és grafikonokat készít. Ez szerintem egy gyereknek túl magas és nem is kell hogy értse.
    A legfontosabb szerintem hogy nem szabad lelombozni a gyereket, ill. negatívként feltűntetni azt ami majd akkor szeretne lenni ha nagy lesz, mégha adott esetben nulla esélyt is látunk rá.
    Ja és jó lenne ha bizonyos anyukák nem nevelnék ki a fiaikból a férfit leginkább azzal, hogy mindenben kiszolgálják és mindent megcsinálnak helyette mert hát még mindig kisfiúnak tekintik (pedig már közel jár a 20-hoz). Kevés nő tűr meg egy olyan férfit maga mellett aki nem képes még a reggelijét se elkészíteni magának és folyton kiszolgáltatná magát, mert hát anyuka ehhez szoktatta….

    VálaszVálasz
  7. oui szerint:

    Nekem nincs fiam. Csak 2 lányom. De szeretném, ha a férfiak majd figyelmesek lennének hozzájuk. És a többi, amit egy nő elvár, ezt nem ragozom, ez mindenkinél más. Én nem várom el, hogy mosogasson, mert utálja, és foltokat is hagy, ha megpróbálja. De főz és tereget. Próbál velem ruhákat. Foglalkozik a gyerekekkel. Felmosni, na azt nem tud.

    Véleményem szerint egy férfi (apa) igazi felelőssége, hogy ne kelljen a családnak izgulnia a miatt, hogy miből vesznek párizsit. Ebből az alapból kiindulva aztán lehet még nagyon sok “elvárásunk”, igényünk, kérésünk, vágyunk, hogy ők milyenek legyenek. Válasszunk ezekhez a vágyakhoz mérten! Remélem, a lányaim is ilyen férjet választanak majd.

    VálaszVálasz
  8. Jee szerint:

    Myreille: a lista gyönyörű, de (erről van tapasztalatom) 10 évesen még nem ennyire tragikus a helyzet nőügyben! :)
    Egyébként meg furcsán kezelik manapság az emberek ezt a dolgot (lásd: a nemek kötelező eltörlésének kísérlete az ovikban, nem nélkül nevelt -most már tudjuk- kisfiú esete…).
    Aretha azt írja, lassan el kellene felejteni a hagyományos szerepeket. De mik is ezek? Hogy apa mosdik, anya főz? Hogy vannak férfias és nőies foglalkozások? Hogy apa erős, anya sír?
    Szerintem van egyfajta erő, energia, amitől a férfi férfi. Érzelmi és fizikai szinten is. (Na, nem arról beszélek, hogy az igazi férfi nem táncol :) ). És ehhez minden épkézláb nő ragaszkodik, még ha nem is tudatosult benne. Vagy csak 30 év együttélés után fogalmazódik meg benne. Vagy a válás után.
    Sok olyan házasságot látok, ahol a férfi kisfiúként funkcionál tovább és pótanyukát keres a társában. Ez addig szokott működni, míg meg nem születik az első gyerek (vagy a nő magához nem tér).
    Első körben, szerintem, el kell tudni engedni a fiúkat (és távolról tördelni a kezünket) épp úgy, ahogy Myreille írta. És katonák meg addig akarnak majd lenni, amíg az okos férfiagyukkal rá nem jönnek a magasabb összefüggésekre. :)

    VálaszVálasz
  9. Jee szerint:

    Csak halkan még annyit: mindenről a nők tehetnek, vagy így, vagy úgy, bármennyire kegyetlenül is hangzik.

    VálaszVálasz
  10. Aretha szerint:

    Jee: igen, pont azt kellene már elfelejteni, hogy apa mosdik, anya főz, hogy vannak férfias és nőies foglalkozások, és hogy apa erős, anya sír. Csak azt a férfit tudom tisztelni, amelyik mer gyenge lenni, és meri hagyni, hogy erősebb legyek nála. Cserébe máskor meg én hagyom erősnek lenni, kölcsönösségi alapon. Csak azt az ovit látom megfelelőnek, ahol a kisfiúkat is hagyják a kiskonyhában játszani, és a kislányokat is autózni, meg kardozni. sőt, a listáról a “közös főzés” mellől hiányolom az “apával” szót (nem kizárólag, de sokszor, és nem a bográcsozásról és a barbecue-ról beszélek, hanem mondjuk a vasárnapi húslevesről, amíg anya elhúzott sportolni, vagy akár a kozmetikushoz). A legpozitívabb értelemben vett férfi energiákat pedig világéletemben azokban a férfiakban érzékeltem, akik először az embert látják a másikban, és csak utána a nőt vagy a férfit. És mivel már felvetődött: ez nem a nem nélkül nevelt kisfiú esete, az egy szélsőség. Bár úgy tűnik, a jelen (középkori) magyar viszonyok között az is az, amit én képviselek :D :D :D

    VálaszVálasz
  11. Jee szerint:

    Utolsó, mert egyfolytában a téma zakatol a fejemben: most, hogy lányom is van, még jobban látom a veleszületett férfi, női erőket. Mert ott vannak. Annak ellenére, hogy a férjemre és a gyerekekre is elsősorban emberként gondolok. (Ha már nemek harca: kedvencem egy ex-hetero, leszbikus színésznő vallomása, mi szerint eszébe sem jut, milyen nemű a partnere.) Hetero kapcsolatban viszont szerintem pluszban kellenek ezek a külön energiák, szerepek. Míg egyedül éltem, bármit megszereltem, elintéztem, de most nem esne jól felhordani a tűzifát. Pedig bazi erős vagyok.:) És nem tudnék férfiként nézni valakire, aki nem tudja megvédeni a családját. Gyanítom, egy férfi önbecsüléséhez is kell, hogy “eljátszhassa” ezeket a szerepeket. (Lásd: klasszikus mesék)
    Aretha: milyenek a következő generáció normálisan nevelt lányai? Aki saját képükre formálják a fiúkat? Aztán rájönnek, hogy nem ilyen lovat akartak?
    A férfi nem a tahó macsó, hanem az, aki férfienergiát, erőt birtokol. Az ilyen ember gyakorlatilag bármit megtehet (sírhat, táncolhat, tőlem még sminkelhet is) férfi marad.
    Az én fiaim mostanában rocksztárok, olimpiai bajnokok és macsó szakácsok szeretnének lenni. A lányom meg szörny. De erről most nem akarok beszélni.:)

    VálaszVálasz
  12. Myreille szerint:

    Férfias-nőies foglalkozások: nem tiltok el egyetlen nőt sem attól, hogy bányásznak álljon, de én a magam részéről bolondságnak tartom. Cipeljék csak a férfiak a szenet. Persze, ezért én bevállalok mást, amihez nekem nagyobb kedvem van. Szerintem, ez munkamegosztás és nem attól működnek jól a dolgok, hogy a férfit a mosógép mellé kényszerítjük a nőket pedig az esztergapad mellé, hanem ha fel tudjuk osztani egymás között a feladatokat. (Igen, és a nehéz bevásárlószatyrot is vigye a férjem, vigyázzon rám, óvjon, kíméljen, még akkor is, ha én elbírom.)
    Miért lenne baj, ha a férfi először a nőt veszi észre bennem? Az szembetűnő, azonnal látszik, az emberségem majd beszélgetés után kiderül. Viszont én szétválasztani se tudom a nőiességem és az emberségem, mert együtt alkotnak egy egységet.
    Lista: A lista anyáknak készült, nem pedig szülőknek. Én nem akarok semmit ráerőszakolni a férjemre, nem akarok neki listát írni, hogyan nevelje a gyereket (az hogy egyformán gondolkodunk-e a gyereknevelésről, már korábban kiderült), ő majd megírja a saját listáját. Valószínűleg azon szerepelni fog, hogy sokat szerelni a gyerekkel, de nyugalom, a fiam akkor se fog sokkot kapni, ha meglát egy csavarhúzót a kezemben. :)

    VálaszVálasz
  13. Jee szerint:

    @Aretha:
    Látod, akkor csak a megfogalmazás volt más, mint a többieké, gyakorlatilag én is ezeket írtam le. Még nem jelent meg a hozzászólásom, de épp az előbb írtam az “emberről” én is, mint olyan. :)
    Igen, ezek a példák túlzások, és az a tapasztalatom, hogy az átlag oviban is hagyják konyházni a fiúkat, a lányokat meg vonatozni. Szerintem nem kell ezt ennyire kategorikusan nézni, mert nem ez a bibi. Talán túlzott tudatossággal közelít mindenki mindenhez manapság, és ezzel elveszni látszik a lényeg.
    Hogy ne “kölcsönösségi alapon, cserébe” legyen erős a férfi, hanem azért mert az. Másban meg te vagy az, a te saját szerepedben. Mert elképzelhető, ha az ő szerepét próbálgatnád, nem örülne. Ha meg sír, szerintem akkor sem “gyenge”, sőt te sem vagy az…

    VálaszVálasz
  14. Jee szerint:

    @Myreille:
    Így van, erről a túlzott tudatosságról írtam az előbb: a közös főzés apával nyilván nem kérdés az olyan családokban, ahol apa szeret főzni. De igen, cipelje ő a szatyrot, még akkor is, ha elbírom. (Egyébként erről is a nők szoktatták le az átlag férfit: rémlenek a piacról cekkerrel hazatámolygó terhes nők?) Ami alapattribútuma egy férfinak vagy nőnek, ne vegyük már el tőle.
    Persze egyértelmű, hogy állja meg a helyét önállóan (megint vissza a gyerekneveléshez): tudjon főzni legalább egyszerű dolgokat, mosni, felvarrni egy gombot, mint ahogy én is tudok izzót cserélni mondjuk. De attól még nem zavarom el kazánkovácsnak a lányt, hogy örüljön, egyenjogúság van. Figyelek rá, támogatom, ha az akar lenni, de nem erőszakolom rá. Mint ahogy a nőiességét sem. Csak hagyom. Ahogy a fiamat is hagytam lányruhában, ékszerben parádézni, mikor olyanja volt. De nem én mondtam neki, hogy babázzon.

    VálaszVálasz
  15. Aretha szerint:

    @Myreille: nem kell senkit sehová kényszeríteni, pont ez lenne a lényeg. A lehetőség, hogy egy férfinek ne legyen ciki pl. óvóbácsinak állni, ha az érdekli, egy fizikailag erősebb testalkatú nőnek pedig akár bányásznak menni, ha szeretne (hangsúlyozom: ha szeretne). Hogy ne furcsállja, és ne ítélje el senki ezért. Emlékszel Czigány Ildikó, az első női pilótánk esetére? Módosítani kellett miatta a MALÉV szabályzatát, a 20. század végén (vagy már a 2000-es években talán?). Akkor, amikor más légitársaságok (pl. a British Airways) szabályzatában már évtizedek óta szó sem volt arról, hogy nők ne lehetnének pilóták.
    @Jee: igen, sok helyütt csak a megfogalmazásunk tér el. De ha egy normál oviban is lehet a fiúknak konyházni, a lányoknak szerelni, akkor miért váltott ki akkora felháborodást, amikor ezt explicite törvénybe akarták foglalni (mármint azt, hogy az óvoda ne erősítse a nemi sztereotípiákat)? Mert ez csak erről szólt volna, nem arról, hogy nem lehettek volna kisfiúk és kislányok. Nem a nemek ellen szólt, csupán a sztereotípiák erősítése ellen.

    VálaszVálasz
  16. Jee szerint:

    @Aretha:
    A furcsálkodás nálunk tényleg jellemzőbb, mint máshol, de ennek ellenére aki óvóbácsinak akart menni, eddig is megtette (ismertem is ilyet, mint ahogy tanító bácsit is, egyik sem volt kifejezetten a társadalom kitaszítottja…). Ahogy Czigány Ildikó is. Megvolt, meglett rá a lehetőség. Ahogy szerintem az oviban is működik törvény nélkül a szabad játék. A tahómacsóság nem onnan jön, inkább otthonról, a szereptorzulások miatt.
    Egyszer azt írtam a fiaim neveléséről, hogy férfiakat szeretnék nevelni, nem amőbákat. És igen, az is kicsúszott a klaviatúrán, hogy inkább legyenek melegek, tartással, kisugárzással, mint amőba-férfiak. Értsétek jól.

    VálaszVálasz
  17. Jee szerint:

    @Myreille:
    Ja, és azt tudod, hogy öltöztetni sem tudod rendesen a gyereket? Nekem anno a nagyon viccesen kék felső-zöld gatya, ill. ugyanez fordítva szerelésben parádézó fiaimat átöltöztette délutánra a gondos óvónő. A srácok egy darabig kórusban szavalták: ” A zöld nem megy a kékhez, azt mondta az Ica néni!”
    Ehhez tarts magad, nem kell itt elmenni a férfias játékokig! :)))

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra