Azért érezzük magunkat magányosnak és fényévekre a másiktól, mert annyira ismerjük egymást, vagy azért, mert nem ismerjük egymást?
10-15-40 év után “kötelezően” ellaposodik egy kapcsolat?
Két dolog miatt szokott az idegeinkre menni életünk egykori szerelme:
1. mert annyira megváltozott
2. mert semmit se változott
Az ismerkedés egy nagyon intenzív időszak. Minden érdekel a másikban: mit olvas, mire vágyik, milyen álmokat és célokat üldöz, mit gondol a világról és rólunk. Szédítő, az a sok hasonlóság, a véletlen egybeesések és a végtelen figyelem. Mi vagyunk a legfontosabbak a világegyetemben.
10-20 év tartós együttélés után leginkább azt szoktuk megkérdezni:
– Levitted a szemetet?
– El tudsz menni a gyerekekért?
– Eldugult az eresz, hívtál már szerelőt?
– Nem kellene egy új mosógép?
– Újítsuk fel a hálószobát! Mit gondolsz a menta zöld függönyökről?
– Új pecabotot vettél?
– Mit szeretnél a születésnapodra?
– Hoztál WC-papírt?
– Mi lenne, ha ma korán bújnánk ágyba?
Csekély izgalom, végtelen mennyiségű rutin. A világegyetemben minden és mindenki fontosabb nálunk. Egymás mellett élünk, magányosan. Egykor értékesek voltunk, de valamikor értéktelenné és unalmassá váltunk.
Néha ki-ki tör a “boldogtalanság” és a megkapargatott dolgok mögül kipattan a végső vád:
1. Annyira megváltoztál! Már nem az az ember vagy, akit megismertem és megszerettem. Kifordultál önmagadból!
2. Semmit sem változtál! Ugyanolyan vagy, mint amikor megismertelek, miközben minden megváltozott! Én is!
Boldogtalanságnak hívjuk, pedig hívhatnánk hatalmi játszmának is: “Nem érdekel milyen vagy, olyan legyél, amilyennek én akarlak! Élj úgy, ahogy szerintem élned kell!”
A legőrültebb dolog, amire vállalkozunk, hogy 10-40-50 évet élünk le valakivel, miközben semmi sem állandó. A naprendszer és az univerzum se. Csupán abban lehetünk biztosak, hogy minden változik és mi is változunk. És ha nem lenne elég nehéz a helyzetünk, hajlamosak vagyunk egyszerűsíteni, sablonokban gondolkodni és elhinni, hogy mi jobban ismerjük a világot és jobban tudjuk, hogyan kellene boldogan élni.
A legnagyobb és a legtöbbször elkövetett tévedésünk pedig az, hogy úgy gondoljuk, ismerjük a másikat, miközben halványlila segédfogalmunk sincs semmiről.
Legyetek kíváncsiak önmagatokra, a férjetekre, a feleségetekre, a gyerekeitekre, a szüleitekre, azokra, akiket érteni véltek és azokra is, akiket nem!
XO
BlueMonday
