Piros táska

Vidra

harcsaveron2

Nem divatkiegészítő, hanem zene: Harcsa Veronika harmadik lemeze viseli a Red Baggage címet.

Harcsa Veronikát sokáig csak névről-hírből ismertem: tudtam hogy fiatal, tehetséges, és egész Japán imádja, de a zenéje közben mindig elkerült. Aztán 2008 első napjainak egyik éjjelén a tévében a Magyar Dal Napjának koncertjeit ismételték, és én erre a Szakcsi-dalra ébredtem hajnal 2 körül. Azóta sem tudom, hogy lett-e ebből filmzene, vagy bárhol fellelhető-e audio formátumban – bekúszott az alvó agyamba, és muszáj volt felébrednem, aztán napokig ez járt a fejemben, és azóta is sokszor meg kellett hallgatnom, pedig ebben a formában még odébb van a tökéletestől.
Aztán jött a Tankcsapdás MTV Icon, és az Örökké tart Harcsa Veronikás verziójától teljesen lepadlóztam; hát így kell minőségileg-stílusilag újraértelmezni valamit. Elegáns és zúzós egyszerre.

Ezek után már nem halogattam tovább a Harcsa Veronika Quartett lemezeit sem. Amúgy jazzkedvelő apám szerint hangulat kell hozzá, én most már ott tartok, hogy bármilyen hangulatban, esőben, napsütésben, reggel, éjjel szívesen hallgatom. A legutóbbi lemezről zeneileg a Thousand Lovers a kedvencem, de szövegileg és összességében a címadó Red Baggage, jöjjön hát most ez:

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra