term ID:
parent cat ID:6
parent cat ID 1:
post ID:2993
category_6 #0b5264

Bódog a félelmetes

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

Bódog a félelmetes

Vidra - Publikálva:

bodogfelelmetes2

Szükségszerűen ellensége egymásnak az, aki kutyát tart és aki a kutyától tart? Bódog nagy, ezt le kell szögezni. Mivel számomra érthetetlen okokból a nagy kutyákat mindenki félelmetesebbnek tartja, mint a kicsiket, Bódogtól sokan már messziről megijednek. De csak kevesen vannak, akik ezután közelről is megvizsgálják a félelmetes fenevadat, hogy aztán rájöjjenek, mennyire barátságos és jámbor kutya. Meg tudom érteni és el tudom fogadni a félelmeket, még az irracionálisokat is. Nem kívánom, hogy mindenki szeresse a kutyákat. De szerintem pont a kutyától való félelem az egyik olyan, ami (hacsak a félelem nem valami igazán durva traumából fakad) könnyedén orvosolható, vagy legalább semlegesíthető, és legfőképp megelőzhető. Persze lehet, hogy naiv vagyok. A már sokat emlegetett felelős kutyatartás mellett a korai ismerkedést és tanítást egész célravezetőnek tartanám. Úgy értem, nagyon korai ismerkedést. Mindig elszomorodok, amikor egy kisgyerek közelítene a boldogan csóváló Bódoghoz, de anyukája félelemmel teli hangon felvisít: „jajj, ne menj oda a kutyához!”. Jobb esetben legalább azzal a kiegészítéssel hangzik el, hogy „ne menj oda, mert ÉN félek tőle”. Rosszabb esetben meg az a jóslat dörög, hogy „vigyázz, mert megharap!”. Ezekkel a mondatokkal gyakorlatilag nulla energiabefektetéssel egy életre el lehet ültetni a gyerekben a félelmet. Csomó veszélyes dologgal találkozunk nap mint nap, de amint megismerkedünk velük, tudjuk a „félelmetességüket” kezelni. Nyilván megtanuljuk például, hogy a gyorsan száguldó autó veszélyes, de ettől még nem kezdünk sikítozni minden egyes gyorsan száguldó autó láttán. Valahogy így kéne ezt a kutyákkal is. Összetett, de nem végtelenül bonyolult viselkedésű állatról beszélünk, akinek jól olvasható és értelmezhető a testbeszéde. Könnyű „megtanulni” a kutyát legalább annyira alapfokon, hogy eldönthető legyen: bátran lehet-e vele haverkodni, vagy jobb a távolság. Persze egy kis emberismeret sem árt: a gazdából kiindulva egész jól meg lehet saccolni a kutya habitusát. Volt egy ilyen kezdeményezés, a Frakk Program, amelynek keretében kisgyerekeket és szüleiket tanítottak kutyául. De amennyire az oldalon látom, nem túl aktív a program. Nagy kár. Szívesen támogatnám a dolgot, a kutyák és az emberek érdekében is.

Visszaugrás a navigációhoz

Visszaugrás a navigációra