Egy élményvadász nyírségi feljegyzései

Nyíregyháza és környéke rengeteg kalandot kínál gyerekes családoknak és lelkes turistáknak. Akár több hosszú hétvégét is el lehet itt tölteni. Nyíregyháza történetét a tirpákokkal és egy kis nyelvészkedéssel kell kezdeni. Dunántúli lyányként a tirpák számomra a faragatlan, ostoba ember jelzője volt, sokáig nem is tudtam arról, hogy a jelző alapvetően egy népcsoportot, azon belül is bizonyos felmenőkkel rendelkező nyíregyházi, szabolcsi embert jelent. A tirpákok 1753-ban települtek be Nyíregyházára és a környékére, és hoztak létre bokortanyákat. Szorgos, dolgos emberek voltak – amúgy a tirpák eredeti jelentése is ez -, akik egyfajta nagycsaládi gazdaságban már akkor feltalálták a fenntartható tájhasználatot, amikor maga a fogalom még nem is létezett. A város környéki tanyákon megtermeltek mindent, ami az élethez szükséges volt, de közben harmóniában éltek a természettel. Nyíregyháza 1837-ben kapta meg a városi rangot. Utcáin, terein és házain ott a múlt nyoma, amely változatos egységet alkot a jelen kori fejlesztésekkel. A Nagy Virgil templom monumentálisan emelkedik a főtér fölé és felkavaró látképet alkot az előtte álló szögletes, vaskos szökőkútnak megálmodott fával. Érdemes alaposan megnézni a városházát, a Takarékpalotát és a Hotel Koronát – utóbbi különlegessége a gyönyörű homlokzatán túl, hogy az avatásra rendezett bálon gyulladt először villanyfény a városban -, de igazi meglepetés a talpam alatt várt: a Naprendszer. A főtér burkolatát kör alakú, a Naprendszert bemutató mozaikok díszítik.

Bár hagyományosan úgy tartják, hogy a város bejárata egy gyönyörű, régi székely kapu, személyes kedvencem a főiskola modern szoborhoz hasonlító, kék-piros, szögletes kapuja. Sallai Géza Feladat című alkotása egy “széthajtogatott” mű, az egymáshoz kapcsolódó lemezek nem csak kaput formálnak, hanem bizonyos szögből egy stilizált embert, aki lehajol a “tudásért”. Nagyon modern alkotás és lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Nyíregyházán egymást követik a terek, amelyek arra csábítanak, hogy minél többet fedezzek fel a városból, azonban az igazi (nagybetűs) élmény Sóstógyógyfürdőn vár. Nyíregyháza belvárosától pár kilométerre a tölgyeserdő szélén található a szikes vizű tó, amelyben nem csak fürdőzni lehet, hanem csónakázni is. A régi strand kicsit békebeli, kicsit szocreál, azaz nagyon hangulatos. Természetesen Sóstón van hiperszuper fürdőközpont (Aquarius Élményfürdő) is hullámmedencével, csúszdával és mindennel, ami kell, de én szeretem a zsírpapírba csomagolt lángost és a nádassal határolt, természetes tavakat. Sóstón található a Nyíregyházi Állatpark. A 30 hektáros területen nem csak különleges állatokat, hanem mangalicát, szürkemarhát és hortobágyi rackát is lehet látni. Az itt élő több, mint 500 faj (5000 állat) közül csak Nyíregyházán látható fehér tigris pár, afrikai elefánt, komodói sárkány, tigriscápa, indiai orrszarvúk és gepárd pár. A fajmegmentési program részeseként sikeresen szaporodik az állatparkban a zsiráf, a lisztmajmocska, a jaguár és a szibériai tigris is. Az állatpark nem vásárolja az állatokat, hanem cseréli. Jorekért, a jegesmedvéért 3 gyűrűsfarkú makit és 1 borjúfokát adtak. A parkban az állatok a főszereplők, nagy élettér áll a rendelkezésükre és természetes félelmeiket kihasználva – a – ketrec nélkül élhetnek. Az állatpark bejárása önmagában nagy kirándulás, de közben olyan érdekességeket is meg lehet tudni, hogy a flamingók jellegzetes színűket egy bizonyos ráktól kapják, azonban ilyet az állatkert, anyagi okokból, nem tud nekik felszolgálni, ezért speciális és titkos flamingó tápot kapnak, amiben van pirospaprika is, hogy rózsaszínűek legyenek. De az is fontos, hogy a pingvinek medencéje felett mindig legyen szúnyogháló, ugyanis nem bírják a szúnyogcsípést. A Tarzan ösvénye egy hosszú fahídrendszer, amely az állatok felett visz el és nem az állatokat zárja el az emberektől, hanem a látogatóak az állatoktól: látható itt törpevíziló (nem régen született bébi), oroszláncsalád, rózsásflamingó, krokodil és szurikáta. 2 hektáros területen épült Zöld Piramis Ócenáriummal és Esőerdőházzal. Olyan óriási szerencsém volt, hogy rögtön a bejáratnál “szőrös” cápatojásokat láttam és a nagy cápák csak ezután jöttek: homoki tigriscápa (3,2 m), fehérfoltú szirticápa (2 m), feketeúszójú szirticápa (2 m), dajkacápa (4,3 m), homokpadi cápa (2,5 m) és mindezek után jött a vízesés, a függőhíd. Te láttál már cápatojást? Én haza se akartam jönni… A Nyírségben remek emberekkel találkoztam. A Fenyves Szálloda körül a sárga madáretetők nem csak díszek, hanem a tulajdonosok nagy összhangban élnek a természettel. A szálloda bővítésénél is ügyeltek a madarakra és az erdőre. Talán ezért is jó a karmája ennek a helynek. A konyhája pedig egyenesen zseniális: a nyírségi gombócleves erősen ajánlott! A Bihari tanyán belekóstoltam a tanyasi életbe, majd lovaskocsin közelebbről is megismerkedtem a bokortanyákkal. Egy-egy bokorban több ház áll (néhol régen iskola és kocsma is működött, de templom sokáig egyetlen bokorban sem volt, most van egy, amit egy özvegyasszony építtetett, mert meghalt az ura), de a következő bokorig tisztességes gyalogút vezetett. Az itt élők büszkék múltjukra és mindenki (akik “csak” kedvet kaptak a tanyasi élethez azok is) büszkén vallják, hogy a tirpákok leszármazottjai.

Kapcsolódó cikk: Csokoládéval bolondított mese a fürtös meggyről

Még több infó és még több program Nyíregyházáról>>