Az útiterv szerint a következő állomás Marostica és Bassano del Grappa volt. “Mariska” útmutatása szerint, elhagyott, kis utakon fogytak a km-ek, amikor egy hatalmas tábla Cittadella várfalát hirdette. Követtük a táblát és tényleg egy fallal körülvett várost találtunk. Sőt, vizesárok is erősítette a védelmi rendszert.
Virágszentelő vasárnap jártunk Cittadellaban. Mise után a templom előtt férfiak beszélgettek, az asszonyok a főtér aprócska piacán vásároltak és minden ember kezében olajfaág volt.
A városfalon négy bejárat van, mindegyiknek külön neve. Az óratornyos, déli kapu a Porta Padovana, az északi a Porta Bassanese, a nyugati a Porta Vicentina és a keleti a Porta Trevisana. Könnyű kitalálni, hogy a kapuk elnevezése arra a városra utal, amely a kaputól „irányban van”. Az északi kapunál lépcsősor vezet fel a fal tetejére, ahonnan is szép a város.
Olaszország számomra egyértelműen a ráérős és olaszul ( és tekintetükkel állandóan:)) bókoló bácsikkal teli terekkel teljes…Na, meg a nagy kerékpárjaikkal.
Cittadella pont ilyen volt. Nem állítom, hogy mindig ilyen, de mi éppen ezt az arcát csíptük el.