"Anya-fia nap" a budapesti Vasarely Múzeumban

A Vasarely Múzeum Budapest legérdekesebb és leginspirálóbb múzeuma. Felújítás után, újrarendezett állandó kiállítással nyílt meg. Elmentünk Zsombival és megnéztük!

A budapesti Vasarely Múzeum gyűjteményét Victor Vasarely a nyolcvanas évek elején adományozta a magyar államnak. A múzeum 1987-ben nyílt meg az óbudai Zichy-kastély épületében (1033 Budapest, Szentlélek tér 6.) és most, harminc évvel később, egy nagy renoválást követően az állandó kiállítás újrarendezve nyílit meg. A több mint négyszáz ‒ egyedi és sokszorosított ‒ alkotást tartalmazó kollekció teljes áttekintést nyújt Vasarely életművéről. A tárlat kronológiai rendben haladva mutatja be Vasarely különböző alkotói fázisait. Az 1920-as évekbeli budapesti tanulóéveket, a korai, még a szürrealizmustól inspirált, önmaga által Tévutaknak nevezett munkáit, amelyek az első Fekete–Fehér korszakon át, a kinetikus és az op-art művészethez vezetnek el az 1950-es évek közepére. Egyetlen fotó sem képes visszaadni műveinek lélegzetelállító zsenialitását, mert a szemkápráztató, geometrikus térjátékokon túl az apró részletek, a tökéletes vonalak és ecsetvonásokat is látni kell, közelről kell látni és még akkor is hihetetlenek. Vasarely fontosnak tartotta, hogy a művek sokszorosíthatóak és széles körben terjeszthetőek legyenek. Ars poeticája szerint a műtárgyaknak nem pusztán a múzeumokban és a galériákban van a helyük, hanem az élet minden egyes szegmensében. Az esztétikai élvezet lehetőségét a mindennapi környezet részévé kívánta tenni. Gondoltam, azt se bánná, ha a gyerekem egészen másként viszonyul az alkotásaihoz, mint a műértő közönség. Beszélgettünk, fotóztunk, játszottunk, nevettünk, a magunk szájíze szerint dolgoztuk fel a kiállítás anyagát. (És persze tervezgettünk, hogy mi milyen képeket fogunk csinálni.)     Victor Vasarely 1908. április 9-én Vásárhelyi Győző néven született Pécsett. Eredetileg orvosi pályára készült, 20 éves korában fordult a művészet felé. Bortnyik Sándor budapesti műhelyében grafikát tanult és itt ismerkedett meg a Bauhaus szellemiségével is. 1930-tól 15 éven át, mint reklámgrafikus dolgozott. Művészi útkeresése során az ötvenes években az op-artban, azaz az optikai művészetben talált rá saját “hangjára”. 1960-1980 között készült munkái művészi teljességet mutatnak. 1997. március 15-én Párizsban hunyt el.   A festmények, szőttesek, grafikákon, plasztikákon túl a kiállítás része a virtuálisvalóság-élményen alapuló képfelfedezés is: néhány Vasarely alkotás a londoni székhelyű „Hack the Senses” csapatának köszönhetően bejárható és az alkotások szó szerint körülölelik az embert. Zsombi is és én is, most próbáltunk először VR szemüveget, és teljesen jellemző a fiamra, hogy először csak körbeforgatta a fejét, majd a teremőr nénik legnagyobb rémületére elkezdett mozogni, lépkedni. Az egyik VR-esített kép, ott lóg a falon. Abban mozogni, szó szerint szédítő valóság. https://www.instagram.com/p/BVh6EAVFLP9/