Banksy-t csak erősíti egy “illegitim” Banksy kiállítás

Nem túl diszkrét piros vonal jelzi, hogy a “műértő közönség” megfelelő távolságot tartson a Banksy művektől. Banksy üzenetei ennyi nem állítja meg.

“Illegitim” Banksy kiállítás

Meg lehet-e tenni, hogy a világ legismertebb és legtitokzatosabb street art művészének, Banksy-nak a budapesti kiállítására nem megy el az ember. Akkor sem megy el, ha Banksy FAKE-nek ítéli ezeket a kiállításokat, hiszen nem járult hozzájuk.

A kiállításon viszont olyan nyomatok szerepelnek, amelyeket Banksy szignózott, eladott, tehát az ő művei.

Banksy görbe tükröt tart elénk. Állandóan. A falakra fújt üzeneteivel, a Central Parkban titokban árul eredeti műveivel és az aukción ledarált egy eredeti Banksy-val is. 

Azt nem tudjuk, hogy ki ő és “miből vesz kenyeret”, de az elég beszédes, hogy a street art-ot választotta – amit nem olyan régóta és talán miatta is tekintünk ma már művészetnek és nem vandalizmusnak -, és nem az örökkévalónak alkot, nem célja nagy, elismert művésszé válni, egyszerűen csak hatni akar, elgondolkoztatni, felrázni.

Egyértelmű, hogy Banksy nem hagyományos kiállítótérbe való. Még nyomatok formájában sem. A padlóra festett piros vonal – amit a kedves látogató lesz szíves nem átlépni – és a belépőjegy méretes arculcsapása a Banksy szellemiségének, ugyanakkor hat, elgondolkoztat és felráz.

Ha csak azt a célt nézzük, hogy egy-egy gondolatot minél több emberhez eljuttatni, akkor a galériások, műkereskedők óriási szívességet tesznek Bansky-nak még az “illegitim” kiállításokkal is: elviszik és ismétlik az üzeneteit, nem mellesleg tovább építik a Banksy-kultuszt. Persze, nem szívjóságból, nem elhivatottságból, hanem a maguk hasznáért.

Létezhet ennél nagyobb társadalomkritika?

Banksy zsenialitása engem mindenhol lenyűgöz. Kedvelem, ahogy kifordítja a világot és arra kényszerít, hogy újragondoljak dolgokat és kilépjek a megszokottból.

Az egyik kedvencem, amikor régiség piacokon vásárolt értéktelen festményeket brutálisan őszinte részletekkel egészít ki és nem csak valami újat hoz létre, de olyat is, amiért a műtárgy piacon rengeteget ér. Pedig a festmény egykori “romantikus” szépségét elvesztette, a franc se látná szívesen reggeli ébredés után.

 

 

Ha kedvencet kellene választanom Banksy-tól, akkor nem a kislány lenne a szív alakú lufival, hanem a tesco paradicsomleves konzerv. Egyrészt azért, mert Andy Warhol parafrázisa, másrészt alig várom, hogy ebből a társadalomkritikából is üzletet legyen, mint Warhol esetében. Mert mi emberek erre is képesek vagyunk.

 

Banksy-t (és a budapesti kiállítást) nem azért kell megnézni, hogy elmondhassuk, eredeti Banksy nyomatokat láttunk, elcsíptünk valamit az egyik legtitokzatosabb street art-osból és “lenyűgözött minket az ecsetkezelése és a színek komplexitása”, hanem azért, hogy megpróbáljunk jobb emberek lenni.