Ljudmila Ulickaja tizedik könyve az Imágó: három barát sorsán keresztül mutatja be a hétköznapokat Sztálin halálától a ,,peresztrojkáig”.
Tizedik könyv – Ljudmila Ulickaja: Imágó (részlet)
Kezdem azokkal, amelyek nem fértek bele a listába pedig ott lenne a helyük: Bulgakov: Mester és Margarita, Gonda István – Illés Csilla: A test a lélek színpada, George Orwell: Állatfarm, Jack Trout – Al Ries: Pozicionálás, Dave Barry: A pasik természetrajza, Polcz Alaine: Egész lényeddel, Richard Bach: Illúziók, David Gemmel: Legenda, Emile Zola: Hölgyek öröme, Victor Hugo: Nyomorultak… És még sorolhatnám tovább, de megállok itt, mert a Nyomorultak volt az első olyan regény, amit igazi szenvedéllyel olvastam végig, majd utána a könyvtárban elolvastam mindent, amit Hugo-tól találtam.
Azt hiszem, már a Médea és gyermekei idején megfordult a fejemben, hogy egy ilyen “fajsúlyú”, kortárs szépíró vajon ír-e a holokausztról? Papírra veti-e a maga történetét? (L.Ulickaja kikeresztelkedett zsidó.) Van-e bátorsága írni erről, tud-e újat közölni, miközben sokak számára “már annyira elcsépelt ez a téma”?
Pénteken jelenik meg a Daniel Stein, tolmács. Ízlelgetem az idézetet a könyvből: “Én annyiszor kaptam ajándékba az életemet, hogy már nem is volt az enyém, és odaadtam. Mert már egyáltalán nem engem illetett. Értsd meg, én nem bánom, hogy szerzetesi fogadalmat tettem; igent mondtam, és Isten segedelmével életem végéig szerzetesként fogok élni.”
Közben lázban égek, nézegetem a naptáramat és próbálom összehozni, hogy valamelyik dedikálásra el tudjak menni, illetve egy “találkozót” is tervbe vettem. Ljudmila Ulickaja programjai a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (Millenáris, 1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.)
Nincs mit szépíteni, transzba estem. Pár nap múlva megjelenik Ulicakaja új könyve. Tulajdonképpen már ez is elég ok lenne a boldogságra, de a ráadás, hogy a Könyvfesztivál díszvendége és dedikáltathatom a kedvenc könyvemet. Mindenképpen szeretnék menni sajtótájékoztatókra is. Nagyon kíváncsi vagyok Ljudmila Jevgenyevna Ulickajara.
