Anya lettem – Mennyit ér egy anya? (1. rész)

Myreille

mennyiteregyanya01

Lassan túllendülünk azon az állapoton, hogy a gyerekét nevelő nő semmittevő, de ne álljunk meg itt, nézzük a világmegváltást!

Évekkel ezelőtt egy napfényes délutánon az Andrássyn ültünk, abszintot ittunk az egyik barátommal – pontosítok, fiú barátommal – és a budapesti épületekről és építészetről beszélgettünk. Akkor hangzott el az a mondat, ami nem tőle származik eredetiben, hanem egy híres embertől, egy férfitól, de hogy kitől, nem tudom: “hogyha a férfiak képesek lennének szülni, nem építenének egyre magasabb házakat”. Korábban nem sokat gondolkodtam azon, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy nőnek születtem és életet tudok adni, mindig is úgy gondoltam, hogy a fiúknak sokkal jobb, mert rengeteg izgalmasabb és vadabb dolgot csinálhatnak, mint a lányok. Az a mondat és az a pillanat volt, amikor megéreztem, miért érték nőnek lenni.

Nagyjából 10 évvel később – azaz a napokban – a Könyves blogon olvastam a Dobd be magad! recenzióját és volt ott néhány mondat, ami nem hagy nyugodni: “Sheryl Sandberg szerint a világ jobb, élhetőbb hely lenne, ha több nő irányítaná. Így a társadalmi célt szem elé helyezve, az egyéni élet munkával való kiteljesítése csupán járulékos jutalomnak tűnik, egyéni önző cél megvalósítása helyett.

A gondolat szép és a mindennapokban haszonnal alkalmazható. Hiszen mennyivel könnyebb azzal a tudattal vinni a gyerekünket bölcsibe/oviba, hogy közben valami jót cselekszünk. De – és számomra ez a könyv egyik legszimpatikusabb vonása – természetesen az elv még így sem alkalmazható és alkalmazandó minden esetben. Nem arról van itt szó, hogy a család- és otthonteremtés alsóbbrendű munka lenne, mint bármelyik más. Sandberg, maga is kisgyerekes anyuka lévén nem gondolja így. Itt inkább arról van szó, hogy a háztartási feladatok ellátása se legyen egyedüli válaszút. Hogy azok a nők, akik szeretnének, merjenek és tudjanak dolgozni. Hogy legyen választási lehetőség, és a dolgozó nők lemoshassák a “rossz anya” stigmát, a főállású anyák meg a semmittevő bélyeget. Mert egyik életmód sem könnyebb a másiknál, csak mindannyiunk számára mások azok a kompromisszumok, amelyekkel együtt tudunk élni.”

Az elmúlt 10 évben rengeteget változtam. Szingliből kétgyerekes anyává váltam. Átéltem, milyen az, amikor azt mondják egy nőnek, hogy nem lehet gyereke, majd átéltem azt, hogy a terhességi teszt két csíkot mutat, szültem és néztem és csodáltam, hogyan lesz egy újszülöttből kisfiú, milyen csoda maga az élet és milyen varázslatos az, hogy hathatok a gyerekeimre. Minden tettem, gondolatom visszatükröződik a gyerekeimen. A tudatosak – mint pl. a mesék, közös játékok, beszélgetések – és a tudattalanok is – átveszik a feszültséget és Zsombor 5,5 évesen a lehető legtermészetesebben mond olyan, hogy “Anya, nézd meg, milyen szép ez a dinoszaurusz! Ez a lába piros pikkelyes, ez pedig fekete. Látod, milyen elképesztően szép? Majd meglátod, sok látogatód lesz miatta a mokshán.” Korábban azt se tudtam, hogy a gyerekem tisztában van azzal, az anyjának van egy moksha formájú szívecsücske.

Nyakamon a háztartás, nevelem a gyerekeket és közben próbálom a karrieremet is építeni. Részese akarok lenni a gyerekeim életének, hatni akarok rájuk, de közben a terveimről se akarok lemondani. Ez az én döntésem. Egyensúlyozom és keveset alszom.

Sheryl Sandberggel nagyjából egyetértek. Fontos, hogy a döntéshozataloknál ott legyenek a nők és a női meglátások. Olyan legyen a környezet, amely támogatja a nőket nem pedig a sztereotípiákat erősíti. Fontos, hogy a nő választani tudjon, hogy legyen lehetősége választani, hogy otthon marad és neveli a gyerekét, hogy elmegy dolgozni vagy ötvözi a kettőt. Ne kényszerpályák legyenek, beleszakadások vagy “rossz anyák”. És az is nagyon fontos, hogy a gyereket nevelő anyákról levegyük a semmittevő bélyeget, azonban nem szabad itt megállni. Nem csak arról van szó, hogy más-más kompromisszumokat kell meghozni.

A világmegváltás nem csak egy nagy cég igazgatójának kiváltsága, hanem azoknak az anyáknak is, akik a következő generációt nevelik. Mert már gyerekként eldől, milyen felnőttek leszünk. A világ attól lesz jobb vagy rosszabb, hogy mi emberek milyenek vagyunk és milyenek leszünk. És hogy az emberiség milyen lesz, az anyákon múlik. Nem tudom, hogy mi egyszerűbb, egy mozgalom élén állni és nagyban hatni a világ dolgaira, vagy egynek lenni a sok közül, csak tenni az anyák dolgát és cseppenként összehordani a tengert.

Tudom-tudom, nem csak az anyákon múlik a nevelés, hanem a szülőkön, mert ott az apa is, és a pedagógusokról sem szabad elfeledkezni. Igen, a gyereknevelés összetett ügy, de azért az tagadhatatlan, hogyha a gyerek napi 24 órát van az anyjával, az apját pedig reggel és este látja, mert “apa dolgozik”, akkor az anyával kialakult összhang mindent meghatároz. Persze, lehet ez fordított is, hogy apa van otthon és anya dolgozik és akkor az apa így, az anya úgy váltja meg a világot. A lényeg, hogy a gyereknevelés is világmegváltás, és mindenki, aki gyereket nevel, tiszteletet és megbecsülést érdemel.

fotó: freedigitalphotos.net

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra