Lafkádió, az oroszlán, aki visszalőtt

Myreille

lafkadio Nem szépítem. Lafkádiót azért vettem meg, mert Varró Dani (pardon Dániel) fordította, a könyvudvarban hihetetlenül olcsón árulták és amióta megszületett a fiam, végre jogosultságom van a gyerekkönyvek gyűjtésére. A fiamat a vékony lapok nyűgözték le, engem a könyv nyelvezete.

Öröm olvasni a könyvet, amelyben olyan szavak szerepelnek, mint fizimiska, habakuk, puccos, groáágrrr, aludtej, pfuj és piha. Nem tudom, hogy Shel Silverstein ugyanilyen nyelvi leleménnyel írta-e meg Lafkádió történetét, de a magyarítás remek. Hangosan nevettem. A történet is tetszett, szerintem nagyobb gyerekkel sokat lehet róla beszélgetni.

Éppen halomban álltak az új könyvek, amikor felugrott az egyik barátnőm és belenézett a Lafkádióba. Véletlenül a “lepuffantalak” résznél nyitotta ki és vonta fel érdeklődően a szemöldökét. “Biztos, hogy ilyen könyvet akarsz adni a gyereked kezébe?” Előolvasom, aztán meglátjuk, mondtam. Azóta viszont azon gondolkodom, hogyan is kellene kezelni a gyerekkel a fegyvereket és a lepuffantást. Hogy mennek az emberek és lelövik az oroszlánokat, aztán egy ifjú oroszlán lelövi az embereket mindenféle csodás feltámadás nélkül.

Most azt gondolom, hogy nem lehet elrejteni a gyerek elől, és az én felelősségem (mi szülők felelőssége), hogy a gyerek fejében milyen kép áll össze a puskáról, lelövésről és halálról. Anno az öcsém és a haverjai játékpisztollyal az övükben járkáltak az udvaron, egyiknek sincs fegyvermániája, most pedig azt látom, hogy a fiúgyerekek csak titokban, “anya háta mögött” játszanak gyilkolósat, fadarabbal. Megkérdeztem a férjemet is, ő mégiscsak jártasabb fiúk lelki életének alakulásában, és ő azt mondta, hogy a fiúknak küzdeni kell megtanulni. (Ezért kell a pasi a családba, mert ilyen okosakat mond.) A fiú megtanul küzdeni, harcolni és megerősödik, de közben azt is meg kell hogy tanulja, az élet érték. A fiúk jobban hasonlítanak az oroszlánkölykökre, akik nem azért verekednek, mert utálják egymást, hanem azért, mert készülnek a nagybetűs életre.

Na szóval a Lafkádióban dörögnek a fegyverek, oroszlánok és vadászok halnak meg, de ezen túl ott van maga Lafkádió, aki oroszlánnak túlságosan emberi, embernek pedig túlságosan oroszlán.

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra