Molnár T. Eszter: A Kóbor Szálló

Myreille

Molnár T. Eszter A Kóbor Szálló című meseregényében a szürke és szomorú nagyvárosi pillanatból színes, lélekemelő mesét varázsol.

A kóbor szálló főszereplője a hajléktalan, akarom mondani földönfutó Hetedhét Hugó, akinek rögtön a mese elején megváltozik az élete, biztos szálláshoz jut. Így ő már nem is rendes földönfutó, szoknia kell még az érzést és a helyzetet, miközben furcsa, kissé mesei, ám a nagyvárosban bármikor előforduló szerzetekkel kerül közelebbi ismeretségbe. A több szálon futó történet egyes részei összeérnek és teremtenek egy igazán varázslatos világot. Ezt a valósághoz oly közeli, ám mégis mesebeli világot Molnár Jacqueline illusztrációi tovább színesítik.
Molnár T. Eszter a valóságból épít olyan mesét, ami szívég-lélekig ér.
Hetedhét Hugó Búbanya, a mufurc barlanglakó útmutatásával találja meg a Gizike által üzemeltetett Kóbor Szállót. A mesei elemek éppen olyanok, mint amikor a legkisebb királyfi a kobold útmutatásával találja meg a sárkány barlangját. Csakhogy a Kóbor Szállóban nem veszedelmes fenevad, hanem a legkülönfélébb figurák élnek. Ott van rögtön Gizike, aki szívesen befogad bárkit, egyetlen szabályt követel csak meg: a házban senki sem fekhet le koszos lábbal. Ráadásul Gizike Riki nagymamája is, aki a többi felnőttel ellentétben sohasem siet és szereti alaposan megnézni a dolgokat. Nagyjából mindenki ilyen szeretetteljes, támogató és szórakoztató nagymamára vágyik.
A szállóban lakik még Rebeka, a beszélő macska, Lust Alfonz, a nyugalmazott operaénekes, aki mindig elalszik beszélgetés közben, Madár Bandi, a világ legmihasznább erőművésze, Cini, a kétbalkezes boszorkánytanonc és Bolívia, a lustakötés címzetes egyetemi tanára is. De beköltözik még Sunyi Sanyi, a rettegett rabló is, aki nem éppen jó helyen akarja gyakorolni a hivatását. Nem csoda, hogy ebben a színes társaságban a lódítások, a félreértések és a szeretet olyan kombinációja alakul ki, amely igazán rendhagyó helyzeteket eredményez. Ám a történet egyetlen pillanatra sem válik nyomasztóvá vagy hiteltelenné, mindent old és megenyhít a humor. Na meg a pingvin, ami ugyancsak fontos szerephez jut.

Az egyetlen fenevad (vagy legalább fenevadnak tűnő teremtmény) Dínó, a kerítésszaggató, félelmetes fogsorú óriás rottweiler. Dínó és Hetedhét Hugó barátsága különleges megszelídítés, könnyezve röhögős történet. Hetedhét Hugó attól retteg, hogy Dínó esetleg leharapja a kezét, miközben megosztja vele a néhány forintjából vásárolt hét deka párizsiját, addig Dínó merő udvariasságból gyűri le a kifejezetten utált ételt. De a helyzetkomikumok, amikor az utcazenész azért kap pénzt, hogy hagyja abba a játékot, vagy kiderül mit is okoz a sok kunyerálás a nagy cicaszemekkel igazán felejthetetlen pillanatokkal töltik meg az amúgy is sodró lendületű történetet. Néhány poént, vicces helyzetet napok óta emlegetünk a gyerekekkel és nevetünk rajtuk újra meg újra.
A Kóbor Szálló kisiskolásoknak önálló olvasásra is tökéletes választás, nálunk apa olvasta fel, mi, a gyerekek és én, pedig hallgattuk és nagyon szerettük. A Kóbor Szálló a legújabb kedvenc mesém. (Kár, hogy nem én írtam! Ha egyszer írok egy mesét, ilyet szeretnék. Ilyen okosat, vicceset, szépet.)

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra