A rózsaszín, gonosz medvét sohasem bocsátottam meg, de kihagyni nem lehetett a Toy Story 4-et.
Megint Toy Story
Semmi jót nem vártam – nagyon a bögyömben van a 3. rész gonosz mackója – és talán éppen ez kellett ahhoz, hogy a Toy Story 4. ugyanolyan szerethető legyen, mint a legelső rész (és a második rész).
Egészen hihetetlen, hogy az első rész 1995-ben készült és akik gyerekként látták, most a gyerekeikkel ülnek be rá. Persze, a “veterán játékok” nem öregednek, de egyik gyerektől a másikhoz vándorolnak. Szerencsére a Toy Story alkotói nem ragaszkodtak ahhoz, hogy az időtényezőt figyelmen kívül hagyva Andy-t megtartsák örök gyereknek. A “játék bandának” új tulajdonosa van és ez új lendületet, új konfliktusokat hozott a történetbe. Ugyanakkor cinkosságot teremtett, mint az egykori gyerekekkel (jelenlegi szülőkkel) és a mostani gyerekekkel.
Toy Story 4. – Elképesztően gyönyörűek a részletek és persze a történet is remek.
Jellemző a Toy Story 4-re, hogy máshol nevetett a 6 éves fiam és máshol én a felnőttekkel. De mindannyian együtt éltünk a történettel és a szívünkig hatolt.
Az alkotók igyekeztek mindenkinek a kedvére tenni, nem csak egy történetszálat futtattak, hanem többet is, ám ezt olyan ügyesen futtatták párhuzamosan vagy szőtték össze, hogy a végeredmény egységes, kellemes egész lett. Minden korábbi szereplőnek járt egy emlékezetes jelenet, az új karakterek pedig nagyszerűen ellenpontozták régi kedvenceinket.
Persze, nekem megint (még mindig) Buzz Lightyear volt a kedvencem, aki most a “belső hanggal” alakított nagyot.
Buzz Lightyear
Mielőtt beültünk a negyedik részre, kisebbik fiammal megnéztük a legelső Toy Story-t. A mozizás után azt mondta, hogy a mostani rész sokkal jobb volt, mint az első. A leghitelesebb filmkritikus ez a gyerek!
