élni, lenni, szeretni, enni, horgolni | moksha.hu

term ID:
parent cat ID:32
parent cat ID 1:
post ID:3572
category_32 #d3e60c

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

Neil Gaiman: Anansi fiúk (részlet)

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

Neil Gaiman: Anansi fiúk (részlet)

Myreille - Publikálva:

anansi Kövér Charlie Nancy normális élete kizökken abban a pillanatban, ahogy apja meghal egy karaokeszínpadon Floridában. Charlie nem tudta, hogy az apja egy isten. És nem is sejtette, hogy van egy testvére. Ez a testvér most bekopogtat hozzá, hogy sokkal érdekesebbé tegye Kövér Charlie életét. És sokkal, de sokkal veszélyesebbé… “Úgy kezdődik, ahogy a legtöbb minden kezdődik: egy dallal. Hiszen kezdetben voltak a szavak, ugye, és szavak mellé volt egy dallam is. Így született a világ, így vált szét a tér, így jöttek létre a földek, a csillagok, az álmok, a kis istenek és az állatok – így jöttek a világra mind. Megénekelték őket. A nagy vadakat akkor énekelték létre, amikor az Énekes végzett a bolygókkal, a hegyekkel, a fákkal, az óceánokkal és a kisebb vadakkal. Megénekelte a létet behatároló szirteket, a vadászmezőket és a sötétet. A dalok fennmaradnak. Tartósak. A megfelelő dal nevetségessé tud tenni egy császárt is, dinasztiákat képes megdönteni. Egy dal jóval az után is megmarad, hogy a benne szereplő események és emberek sorsa a por, az álom, a semmi lett. Ekkora a dalok ereje. A dalokkal mást is lehet csinálni. Nem csak világokat festenek, vagy újrateremtik a létezést. Például Kövér Charlie Nancy apja csak arra használta őket, hogy az, amiről erősen remélte és várta, hogy csodálatos, átmulatott éjszaka lesz, valóban az is legyen. Mielőtt Kövér Charlie apja megjelent a bárban, a pultos azon a szent meggyőződésen volt, hogy az esti karaoke úgy, ahogy van, orbitális bukta lesz; ám akkor besasszézott a kis öregember, elment az asztal mellett a hevenyészett kis színpadnál a sarokban, amelynél több szőkeség ült, ropogósra barnulva és turistamosollyal. Megemelte feléjük a kalapját, ugyanis kalapot viselt, makulátlan, zöld puhakalapot, valamint citromsárga kesztyűt, majd odament az asztalukhoz. Azok vihogtak. – Jól mulatnak a hölgyek? – érdeklődött. Azok tovább vihogtak és azt felelték, jól szórakoznak, köszönik szépen, és elárulták, hogy vakáción vannak itt. A férfi azt mondta nekik, ez még semmi, csak várják ki a végét. Idősebb volt náluk, sokkal, de sokkal idősebb, ugyanakkor maga a megtestesült sárm, akárha egy letűnt korból csöppent volna ide, amikor a jó modor és az udvarias gesztus még jelentett valamit. A pultos megnyugodott. Amikor ilyen ember téved a bárba, abból csak jó este sülhet ki. Volt karaoke. Volt tánc. Az öregember aznap este nem egyszer, de kétszer ment fel a hevenyészett színpadra énekelni. A hangja kellemes volt, a mosolya pompázatos, a lába pedig szinte alig látszott a nagy táncolás közben. Amikor először lépett színpadra a „What’s New Pussycat?”-et énekelte. Amikor másodszor ment fel a színpadra énekelni, tönkretette Kövér Charlie életét.” Agave könyvek: http://www.agavekonyvek.hu Korábbi cikkek: Neil Gaimann: Csillagpor Neil Gaiman: Coraline és a Coraline és a titkos ajtó film

Visszaugrás a navigációhoz

Visszaugrás a navigációra